Kisfogház Emlékhely

Előszó

Az emlékhelyek létesítése a ma élők, az utókor tiszteletadását jelenti. Az emlékhelyek őriznek; őrzik az odalátogatók számára a múlt igazságát. Ezért minden emlékhely tanúságtétel is egyben. Tanúság ártatlanul kioltott életek előtt, tanúság a mártírok előtt.
Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni megtorlás embertelensége kitörölhetetlen nyomott hagyott a magyar népben. Ha vallatóra lehetne fogni a kivégzésre várók, az utolsó óráikat töltők zárkáinak falait, sok szenvedésről, ám még inkább a forradalom ügye iránti hűségről szólnának.
Hősök voltak, akik életüket adták a nemzet ügyéért. A kommunista hatalom politikai megtorló szándékát kiszolgáló elítélések kivégzett áldozatai emlékének megtartása az utókor, a ma élők felelőssége.
A vesztőhelyet a vértanú áldozatok emléke megszentelte. Az utókorra az maradt, hogy mementóként őrizze meg e helyet úgy, hogy az szolgálja a méltó emlékezés ápolását. Ne legyen olyan nemzedéke e hazának, amely nem ismerheti meg az igazságot.
A Politikai Foglyok Szövetségének kezdeményezésével azonosulva az Igazságügyi Minisztérium kötelességének tartotta, hogy a Budapesti Fegyház és Börtön területén a polgárok számára látogatható emlékező hely létesüljön. Ezért alakítottuk ki a Kisfogház Emlékhelyet, és nyitottuk meg a nagyközönség részére.
Akinek ez a kis könyvecske a kezébe kerül, ne csak forgassa, hanem mutassa másnak is, beszéljen róla. Legyen szerény nyomata mindannak, ami a Kisfogház Emlékhelyet létrehozók legmélyebb szándéka volt: fejet hajtani mártírjaink előtt, és emelt fővel vállalni az igazságot. Adja hírül, hogy méltó és intő mementóként a Kisfogház Emlékhely átadása 2001. november 4-én megtörtént. Vissza