Kisfaludy Sándor válogatott regéi/Kisfaludy Károly vig elbeszélései

Előszó

Részlet az első műből:
Kisfaludy Sándor már évek óta a Himfy-dalok ünnepelt költője volt, mikor első regéi megjelentek, ily czímmel: Regék a magyar Előidőből. Buda, 1807. Tartalma: Csobáncz, Tátika, Somló. A közönség e regéket is rendkivüli lelkesedéssel fogadta, ami Kisfaludyt azok folytatására ösztönözte, ugy hogy összesen 17 regét irt; a későbbiek azonban Vörösmarty és más elbeszélő költők föllépése folytán már nem tettek oly nagy hatást.
Kisfaludynak e regéivel nemcsak költői czélja volt, hanem a hazafiság ügyét is szolgálni akarta. Már 1795. Bécsben nagy lelkesedéssel olvasta Veit Weber: Sagen der Vorzeit czimű munkáját, midőn pedig hosszú bolyongás után szülőföldjén letelepedett, ahonnan ablakából láthatta Sümeg, Tátika, Csobáncz, Szigliget stb. várromjait, tetté érett az az elhatározása, hogy ő is olyan regékkel fogja táplálni nemzetében a viharos mult iránti kegyeletet. "Érdekelheti az ilyen költemény a Magyart kiváltképpen, a ki Nemzetét és Hazáját, mint a Franczia és Angol a magáét szeretni és becsülni tudgya" - mondja Előszavában. Az ő hazafias czélját azonban még szűkebbre vonhatjuk; a voltaképen a magyar nemesség dicsőítése, mert ő nála a nemes és a nemzet dicsősége egyet jelentett. A mint Dugonicsnál a magyar becsületes ember és a gazemberek mind idegenek, ugy ő nála valakinek becsületessége mellett a legjobb bizonyíték a nemesi oklevél. Vissza