Kisfaludy Sándor összes költeményei I-II.

Előszó

Kisfaludy Sándor Zalavármegyében, Sümegen született 1772 szeptember 27-én. Családja attól a Szabolcstól származtatja magát, a kinek apja, Előd, vezére és bajnoktársa volt a honfoglaló Árpádnak. Apjának, Kisfaludy Mihálynak, nem voltak már dominiumai és várai, mint az ősöknek, a Csákoknak és a Hímfyeknek; mert „ezt a nemzetséget a bajnok hírre-névre vágyás szomja, vagyis nyavalyája megrontotta"; de még mindig volt jószága nyolcz-tíz községben. Jól is házasodott .Felesége, Sándorfi Anna, vagyonos leány volt; a sümegi jószág, az a ház, a melyben Kisfaludy Sándor született és meghalt, anyai örökség. Igaz, hogy a vagyonból sok volt zálogban, sok állott pör alatt. Kisfaludy Mihály jezsuita iskolába járt, kezdetben papnak készült és majdnem fölszentelték. Érdeklődött a közdolgok iránt, szerepet játszott Zalamegyében, nevet szerzett magának a megye-gyűléseken fölszólalásaival és többször választották meg követnek a pozsonyi diétára. A politikában nem tartozott a vérmes patrióták közé, kissé aulikus volt s fiait is dinasztikus és lojális érzelmekben nevelte. Olvasta a klasszikusokat, ismerte a német és a franczia irodalmat. Hajlott a szárkázmusra, fiatal korában pasquillusokat írt a megyei és az országgyűlési viszonyokról. Azt is mondják, hogy ifjú korában szerette a bort, a muzsikát, a kirúgást a hámból, de a mulatozásban is megőrizte kimért, rideg természetét. Miután Zalából Győrbe költözött, volt Győrmegye főbírája, megválasztották alispánnak is, de az alispánságot már hajlott kora miatt nem fogadta el. Huszonnyolcz éves korában (1771 julius 27-én) házasodott meg, feleségül vévén a husz éves Sándorfi Annát, a vagyonos Sándorfi királyi fiskus (ügyész) leányát... Vissza