Himfy szerelmei | |
Kesergő szerelem | |
Énekek | |
Állj meg Amor, szemlélgessük | 72 |
A halvány ég csillagai | 78 |
A nap épen alkonyodott | 29 |
Búval tölti csak s bánattal | 10 |
Bűnhődtél föld - légyen elég | 88 |
Csörgő patak! életemnek | 120 |
Ébren való álmadozás | 67 |
Egy hasonló valósággal | 101 |
Falak! melyek közt lakozik | 83 |
Itt - a komor enyészetnek | 45 |
Kellemek, amilyeneket | 100 |
Két szeme, szép arcúlatján | 39 |
Lehetnék bár oly éles szem | 57 |
Mars vad dühe bont, dönt, dúl, vág | 15 |
Midőn csendes felségében | 24 |
Mint a kőszál, hajthatatlan | 97 |
Mint az őzek az erdőben | 3 |
Most költözik tőlünk a nap | 61 |
Most tudom már, mit cselekszik | 115 |
Nincs nyugtom, nincs békességem | 52 |
Szerelem-e az, avagy nem | 35 |
Dalok | |
A balsorsnak bús fellege | 49 |
A fecskék elköltöztetnek | 50 |
A föld egész kerekében | 22 |
A halavány olajfáknak | 34 |
A havasnak oldalában | 50 |
Ahol ő van, bámúlandó | 41 |
Ahol ő van, csudálatos | 41 |
Ahol ő van, hihetetlen | 41 |
Ahol ő van, nézd a fákat | 42 |
Ahol ő van, ott Amornak | 44 |
Akárhogy van, de kínaim | 116 |
akármennyi jeleseknek | 43 |
A kegyetlent felejthetni | 26 |
A kelő nap tovább nyújtott | 84 |
Akkor, midőn felzavarta | 105 |
A kutyáktól üldöztetvén | 21 |
A külföldön nyomorogva | 9 |
A legvígabb múlatságban | 82 |
A melegen és hidegen | 57 |
A menő nap a jövőnek | 77 |
Amióta felserdültem | 7 |
Amit tesz ő, szép, nagy s dicső | 79 |
Amor fejem mint megcsalá | 78 |
Amor! s hát csak szenvedheted | 15 |
Amor rabja, - most Marsé is? | 13 |
Amott látom domborodni | 112 |
A nap alatt ily szerelem | 96 |
A reménység és félelem | 118 |
A számtalan félelmekből | 116 |
A szegénység és gazdagság | 87 |
A szép őszi nap megszürkült | 65 |
A szerelem birodalmát | 80 |
A szerelem hatalmával | 85 |
A szerelem indúlatját | 75 |
A szerelmes gondolatok | 21 |
A szerelem sétálni vitt | 81 |
A szerelem s fájdalmaim | 95 |
A szív minden, - azt tartom én | 8 |
A tavasznak érkezése | 59 |
A titok kinyilatkozott | 119 |
A vad szívét irgalomra | 115 |
A világból kiszakadva | 60 |
A világnak vígasági | 53 |
A világon setét éj van | 100 |
A virágok szép nemében | 27 |
Az a lelkes nem tudom mi | 57 |
Az én lelkem mélyen vagyon | 81 |
Az életnek tengerében | 6 |
Az ész váltig értekezett | 32 |
Az idő minden kifog | 24 |
Azt kérdezed, óh barátom | 36 |
Balgatag én! nem védettem | 21 |
Bár ki tegye ítéletét | 60 |
Beteg, sebes, törött, romlott | 98 |
Bízakodó reményekkel | 117 |
Bizonytalan lépéseimet | 27 |
boldog, ki a szerelemnek | 54 |
Boldog valék nyúgalmamban | 9 |
Csömört okoz a társaság | 32 |
Édes, kínos emlékezet | 48 |
Egek! már ily nagy ideje | 111 |
Egy csillag sincs az egekben | 99 |
Egyetlen-egy, bár ki lássa | 55 |
Egy délután - (lestem én őt) | 95 |
Egy szép estkor az erdőben | 70 |
Éjfél vagyon, - nem alhatom | 50 |
Elérem majd nyugalmamat | 103 |
Elmédet hát mért bocsátod | 29 |
Elmégy tehát, szegény lélek | 119 |
Eltávozván, majd változás | 11 |
Elűzted a komor telet | 10 |
Emberfajzat! akárki légy | 84 |
Ember! hát még dicsekedhetsz | 103 |
Ennyi tüzes gerjedelem | 82 |
Ért-szíve megvehetetlen | 44 |
Érzeményim seregében | 77 |
Ezerek közt maga lenni | 53 |
Gyakran lebeg elmém előtt | 63 |
Gyenge szer az ember szíve | 63 |
Gyermekségem szép idei | 38 |
Gyűlölöm én a világot | 39 |
Ha elmémnek gondolatit | 31 |
Ha engemet, oly rég hívét | 104 |
Hah! mely szörnyek a bajaim | 51 |
Ha ki talán nem értheti | 23 |
Hajh! kemény ő s érzéketlen | 113 |
Hajnal alig kerekedett | 13 |
hallottam én szép szavának | 56 |
Halj meg bennem emlékezet! | 68 |
Ha majd a bú, mely testemet | 33 |
Ha mindennek felosztását | 37 |
Na nem látom, többé nem ér | 57 |
Ha nyelvem oly gazdag volna | 71 |
Ha oly makacs ellensége | 37 |
Ha tudnám, hogy békességem | 32 |
Hegyen-völgyön ácsorogtam | 86 |
Hirdesd, nyelvem, érdemeit | 41 |
Hogy anyám megnyugtathatta | 7 |
Hogy csak kínja s aggodalma | 86 |
Hogy először láttam én őt | 94 |
Hogy vonhatja félholt testem | 23 |
Hol a szívben fészket rakott | 64 |
Hová merülsz, beteg elme? | 70 |
Hozzá fogtam százszor is már | 57 |
Immár mennyit nem szenvedtem | 29 |
Itt, a tenger habjaival | 28 |
Itt ült, ott járt, ott nevetett | 68 |
Jól látja ő, mint hervadok | 114 |
Jól tudom én, mit kellene | 112 |
Kinek egyszer kebelében | 49 |
Ki voltam én, hajh! ez előtt? | 102 |
Környülvett, im! már a franc had | 13 |
Látnom őtet, és szeretnem | 95 |
Láttam ismét! - a régi ő | 112 |
Láttam őtet siránkozni | 56 |
Legmerészebb repültében | 66 |
Mars, akinek rabja vagyok | 14 |
Mars zászlói eltüntetnek | 93 |
Meddig tart még tehát e harc | 34 |
Még csak benned reménységem | 28 |
Megláttam őt - a kebelemben | 65 |
Mely só, mely nyelv dicséreti | 75 |
Mérgesítem sebeimet | 14 |
Midőn a hold világában | 35 |
Midőn Amor fészkelődik | 59 |
Midőn Amor hozzám jöve | 85 |
Miként örül, ami csak él | 60 |
Mikor egyszer pelyhesedtem | 7 |
Minden egyéb gerjedelem | 20 |
Mindenfélét megpróbáltam | 96 |
Minden inkább lehetséges | 36 |
Minden szépben szépségének | 97 |
Minden tárgyban őtet látom | 26 |
Mindez vissza nem adhatja | 118 |
Mint a füge áttétetvén | 100 |
Mint a napnak sugárai | 37 |
Mint a sas, úgy fellengezett | 81 |
Mint a szarvas, kit megére | 8 |
Mint gyógyulnék fel sebemből | 60 |
Mint hűl s fűl a vér eremben | 105 |
Mint reszkettem, borzadoztam | 113 |
Mint szeretlek, mint kedvellek | 59 |
Mint táncolt ő, a Grácia | 84 |
Mit nem tudna felforralni | 14 |
Mondd meg, miként gondoljalak | 63 |
Mondd meg, Zephyr, mi dolgod van | 114 |
Napok jönnek, napok mennek | 76 |
Nem csak teste delisége | 79 |
Nem bírja ily sanyarú lét | 77 |
Nem nyomhatván el tüzemnek | 26 |
Nem szeretem többé őtet | 51 |
Nem vádollak én tégedet | 100 |
Nin cs szívének kivánatja | 55 |
Oh epedő kivánatok! | 38 |
Oh nyomorult, buta nyelv te | 98 |
Oh te! oh te! így ordítok | 86 |
Oh természet! mit vétettem? | 113 |
Oh! vajha kiszakaszthatnám | 76 |
Oly kedvetlen s nyughatatlan | 117 |
Olvastam én a verseket | 104 |
Országok, népek, nemzetek | 12 |
Ott, ahol én nevelkedtem | 22 |
Önmagával vagdalkozni | 38 |
Őt kérem, a teremtőtől | 27 |
Semmiként sem remélhetvén | 8 |
Senki őtet nem esméri | 54 |
Sírsz hát bennem, szegény lélek! | 71 |
Sokat mondtam szépségéről | 118 |
Sok országot mosó tenger | 43 |
Sok a nagy, amit szenvedek én | 33 |
Szabad voltam, fürge, s oly gyors | 98 |
Szelíd Musák! jól tudom én | 104 |
Szemfényvesztő a gyöngyhava | 70 |
Szépségének a látásától | 76 |
Szerelemben fogantattál | 54 |
Szeretni s nem szerettetni | 74 |
Szíve tárgyát bálványozni | 55 |
Szívek, akik csak nem rég is | 60 |
Szívem kínja kedves néked | 80 |
Szívemnek mély fenekébe | 48 |
Szív- s lélekben beteg lenni | 34 |
Szüntesd, oh sors, haragodat | 87 |
Tanú valék, mint érezte | 66 |
Téged látlak az egeknek | 102 |
Te, ki alig világítasz | 99 |
Természetnek éltetője | 22 |
Testének egy mozdulása | 87 |
Ti a világ kezdetében | 31 |
Tiszteletet, csudálatot | 69 |
Tovább immár lehetetlen | 101 |
Úgy lebegett ő szüretkor | 65 |
Üdvességgel áldott két szem | 51 |
Valahányszor szeme pillant | 43 |
Vajjon mire magyarázzam | 116 |
Váltig immár megviselték | 82 |
Végtére hát elértelek | 105 |
Vízen, földön és az égben | 63 |
Volt egy idő, hogy könyemet | 64 |
Zúg a zápor, - ordít a szél | 94 |
Boldog szerelem | |
Ének | |
Végre tehát elnyertelek | 131 |
Dalok | |
A bereknek gyors kaszási | 145 |
A férj fenkölt, tüzes legyen | 151 |
A kínokról beszélgeténk | 126 |
Akkor, midőn oda dűlünk | 145 |
A szerelem oskoláját | 148 |
A természet emlőiből | 131 |
A természet kebelében | 125 |
A test pompás szépségei | 148 |
A tudomány és dicsőség | 130 |
A veszélyes fergetegben | 149 |
Az, kinn nyargal szágúldozva | 150 |
Eddig a bú fellegével | 127 |
Eddig csak bús henyélésben | 129 |
Egymás mellett be szépen áll | 129 |
Első kegyes tekintete | 146 |
Fájdalmimban átkoztalak | 125 |
Fellengző reményekkel | 125 |
Ha igaz a vélekedés | 147 |
Ha itt a dél - már készen vár | 144 |
Hajházzon más uraságot | 146 |
Ha kedvesem mellettem ül | 144 |
Halljátok, kik esmerétek | 122 |
Hívség, mely oly erősen áll | 143 |
Holnap sem lesz, ami ma van | 147 |
Kivált, ragyás, aszott bagoly | 123 |
Legény! lányzó míg eredben | 149 |
Más a világ ábrázatja | 128 |
Midőn reggel felserkenünk | 144 |
Minekután a kezünket | 125 |
Mint előzi akaratom | 149 |
Mosolyogva jönnek, mennek | 143 |
Musám te! ki zokogással | 122 |
Néha, midőn mellettem ül | 129 |
Nézd e rózsát bimbójában | 128 |
Ő is engem rég szeretvén | 127 |
Ő mellette nem érzem én | 150 |
S hát meg ujra lobbot vete | 142 |
Soká fel nem támadhatott | 126 |
Sokkal szebb most a természet | 146 |
Szinte majd már összecsaptak | 131 |
Ti, a sorsnak ostorai | 123 |
Tiéd minden gondolatja | 128 |
Ti, kik kívül úgy fázátok | 124 |
Ti, kik szívem fájdalmával | 124 |
Tökéletes bizodalom | 142 |
Tőle jönnek, hozzá térnek | 147 |
Vétettem én, mondván, hogy jég | 123 |
Regék a magyar előidőből | |
Csobánc | 155 |
Tátika | 169 |