Előszó
Részlet "A betegek" című egy felvonásos vígjátékból:
A játékszín két szoba, egy bezárt közfali ajtóval s két hátulsóval. A jobbik szobában csüggedt fővel, mélyen elmerülve, írások s könyvek közt...
Tovább
Előszó
Részlet "A betegek" című egy felvonásos vígjátékból:
A játékszín két szoba, egy bezárt közfali ajtóval s két hátulsóval. A jobbik szobában csüggedt fővel, mélyen elmerülve, írások s könyvek közt ül Kistelky, minduntalan homlokát dörzsöli, fel-feltekint, és minden mozdulata nyugtalanságot árúl el. A balban Lincsi danol és rakosgat.
Lincsi.
Már most jöhetne az az úr; minden helyén áll.
Forgay (jő).
Forgay. Maga van itt Lincsi ? Nyitva látván e szobát azt gondoltam, hogy már elérkezett az uraság, a kinek számára rendelém meg.
Lincsi. Csak én tisztogatok, de van is sikere; nemde szép szobám ? Forgay. Csínos mint maga. Lincsiben a közmondás valósúl: milyen az asszony, olyan a ház. Csak iparkodjék, Lincsi! s vigyázzon új vendégére : ő gazdag, bőkezű, semmi szolgálatot jutalmatlan nem hágy, s nekem jó barátom.
Lincsi. Tán csak nem oly morcz képű, mint ez itt a szomszédban; lelkemre mondom: úgy néz az emberre, mint ha ki akarná nézni a világból; csak nem lesz tán beteg?
Forgay. Valóban ez is az.
Lincsi. Jaj nekem! ez rossz újság. Én csak fris egészségű vendéget szeretek. (Kívül csendítnek.) Valaki jő, mindjárt szolgálok. (El.)
Forgay. Meglátom, mily sikere lesz próbámnak. Hasztalan itt minden orvosszer: a léleknek kell ébredni, hogy gyöngeségeit megismérje.
Vissza