Kisértetjárás/Megbékülés

Előszó

Ez a nagyfeszültségü, sodróerejü, a mai paraszti élet legmélyebb konfliktusát ábrázoló egyfelvonásos a drámairodalom egyik legősibb alapképletére épül: bemutatja, hogy a jelen elkerülhetetlen feladata a boldog Jövő utjából - a Multat eltakaritani.
Az alaphelyzet a Romeo és Juliáéra emlékeztet. Két gyülölködő család gyermekei megszeretik egymást, össze akarnak házasodni. A szülők válaszut elé kerülnek: mi erősebb bennük, a gyermekeik iránti szeretet, vagy az egymás iránt táplált gyülölet? A gyermekeik boldogságáért folytatott harc igy függvénye lesz az önmaguk ellen folytatott belső tusának - és ez izzitja a drámát a legmagasabb hőfokra.
A kibontakozás érezhetően könnyebben megy a Szilágyi család esetében, mint Rácz Károlyéban. Ez a megkülönböztetés nagyon igaz, és a mondanivaló egyik fő hordozója. A társadalmi, világnézeti harc ugyanis már eldőlt. A szövetkezeti gazdálkodásé a jövő - ezt maga Rácz Károly is vallja és tudja. Éppen ezért azt hiszi, mindegy, hogy egyéni gazda marad-e, vagy csatlakozik a többséghez. "Most már nektek is mindegy!" - mondja Szilágyinak. Pedig nem mindegy. A föld, a magántulajdon ezer rejtett indulati szállal tartja pórázon foglyát, és csak aki ezt végleg elszakítja, az képes biztositani gyermekeinek - és természetesen önmagának - a boldog jövőt. Ezért sikerül a tsz-elnök családjának könnyebben rátalálni a szivük sugallta utra - és ezért gabalyodik bele már-már tragikusan a kusza, fájdalmasan kínzó indulatok tömkelegébe a Rácz-család. Vissza