Kísérletügyi közlemények 1971/1-3.

Előszó

Részlet a kötetből:

Kutatási eredmények a fenyőállományok korszerű nevelésével kapcsolatosan
Dr. Solymos Rezső
Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest

Bevezetés

Erdőgazdálkodásunk IV. ötéves tervének célkitűzései között szerepel a hatékonyság növelése a gazdálkodás minden területén. A terc előírja, hogy a munkaszervezés és a technológia fejlesztésére, a termelés és szervezés optimalizálására kell törekedni. Növelni kell tehát az erdőművelési tevékenység, és ezen belül az erdőnevelés hatékonyságát is. Ezeknek a céloknak a megvalósítását kívánjuk elősegíteni a fenyőállományok korszerű nevelésével kapcsolatban elért kutatási eredmények összefoglaló ismertetésével.
A fenyvesítés az elmúlt 25 év alatt jelentős mértékű volt. Az 1968-ig üzemtervezett erdőterületnek 8,7%-át teszik ki a fenyők, közel 110 ezer hektáron. Ennek 97%-át az erdei-, a fekete- és a lucfenyő alkotja. A legnagyobb jelentősége az erdeifenyőnek van, amely országosan a fafajok 5,4%-át teszi ki, 66 ezer ha-t foglal el.
Az erdőgazdaságok távlati terve szerint a fenyvesítés üteme tovább fokozódik, és várhatóan a fenyők területe mintegy 150 ezer hektárra növekszik. Ennek 69%-át az erdeifenyő, 22%-át a feketefenyő, 7%-át a lucfenyő teszi majd ki. A többi fenyőfélére csak 2% jut. A fenyőtermesztésben az erdei-, a fekete- és a lucfenyőn kívül még a vörösfenyőnek van jelentősége. Ezeken kívül célszerű lenne még a duglasz- és a simafenyőt jobban felkarolni, amelyek együttes területe ma még alig éri el a 300 ha-t. Az ismertetett adatok indokolják azt, hogy Magyarországon a fenyőállományok összefoglaló elnevezésén általában az erdei-, a fekete- és a lucfenyveseket értik. Jelen tanulmányban is ezek nevelésének irányelveivel foglalkozunk. A kutatási adatok közlésétől eltekintünk, ezek az ERTI-ben rendelkezésre állnak. Úgy véljük helyesebb, ha a túlzott terjedelem elkerülése miatt azokra a konkrét megállapításokra szorítkozunk, amelyeket gyakorlati és elméleti szempontból egyaránt hasznosítani lehet. Vissza