Előszó
XVII. fejezet
MÁGNESSSÉG
Bevezető (módszertani) megjegyzés. Modern tankönyvekben a mágneses jelenségeket
együtt szokás tárgyalni az elektromos jelenségekkel. A történeti fejlődésnek azonban jobban
megfelel, ha külön, a tapasztalatból kiindulva foglalkozunk ezekkel. Később látni fogjuk,
miképpen nő ki az elektromos jelenségek ismeretéből a mágneses jelenségek értelmezése.
A fizika a jelenségekből, a természet által adott folyamatokból indul ki. Módszerének
lényege a mérés, azaz a nyert eredmények számokkal való jellemzése. Ugyanezt az eljárást
alkalmazzuk tehát a mágneses jelenségeknél is. Megvizsgáljuk, hogy a jelenségnek (pl.az
északi és déli mágneses pólusok vonzása és taszítása) milyen tényezői mérhetők (pl. mágneses
póluserősség, az erő, az r távolság). Méréssel pedig azt állapítjuk meg, hogy az egyik tényező
változtatásával miképpen változik a másik. Az eredményt feltüntethetjük grafikusan, táblázatban vagy - ha sikerül - algebrai összefüggésben. Az eredmény a fizikai törvény, mely
azután a gyakorlatban alkalmazható.
1. §. Mágneses alapjelenségek. Már az ókorban ismerték azt a jelenséget,
hogy egyes vasércfajták más vasércdarabkákat vagy vasdarabokat magukhoz
vonzanak, és fogva tartanak, még akkor is, ha egy ilyen vasdarab súlya a
másikénál nagyobb. Ezeket a vasfajtákat nevezték el az akkoriban ismert
kisázsiai lelőhelyükről (Magnesia) mágnesnek. Nem mágneses vasfajták, pl.
acélrudak is mágnesezhetők úgy, hogy azokon magnetitet (Fe303) húzunk
végig. Ilyen módon akárhány acélpálcából mágnes állítható elő anélkül, hogy
a magnetit mágneses hatásából veszítene. Ez azt mutatja, hogy a mágnesezés
nem valamilyen anyag átadásából áll, mint az érintkezés útján történő elektromos töltés átvitele. Az is ismeretes volt, hogy két mágnes között taszítás
is felléphet.
A vonzó- és taszító erő nem egyenletesen indul ki a mágnesrúd pontjaiból,
hanem vannak a rúd végeinek közelében kitüntetett
pontok, amelyek a mágneses erők forrásainak tekinthetők. Ezeket nevezzük mágneses pólusoknak.
Megfigyelték azonkívül,
hogy a vízszintes síkban
szabadon lengő mágnesrudak (mágnestűk) megközelítőleg észak-déli irányban helyezkednek el.
Vissza