Kisebbségi magyaróra

Fülszöveg

A szerző az elmúlt két-három évben publikált „kisebbségi" tanulmányait gyűjtötte egybe, az írások az utóbbi néhány év kisebbségi közérzetének leírásaként is értékelhetők. Bányai János a kisebbségi kultúrát elsősorban irodalmi kultúrának tartja, ezért érdeklődésének előterében a művelődés és az irodalom áll. Ezzel párhuzamosan szinte minden írásában érinti az értelmiség kérdését, a kisebbségi értelmiség szerepvállalásának problémáját. Ezeket a szövegeket Bányai János az elemző esztéta és a társadalmi kérdésekre érzékenyen reagáló író- és tanárember szerepében olyan alkalmakra írta bevezetőül, illetve vitaindítóul, mint amilyen a vajdasági magyar értelmiségi találkozó vagy irodalmunk megalapítójának, Szenteleky Kornélnak a centenáriuma volt. Az utóbbiban adja magyarázatát annak, miért nevezte el jellegzetes tanító-vitatkozó műfaját kisebbségi magyarórának: „. . . azt mondom, amit Kuncz Aladár írt 1928-ban, hogy »a kisebbség csak a politikában kisebbség, irodalmában és műveltségében... Tovább

Fülszöveg

A szerző az elmúlt két-három évben publikált „kisebbségi" tanulmányait gyűjtötte egybe, az írások az utóbbi néhány év kisebbségi közérzetének leírásaként is értékelhetők. Bányai János a kisebbségi kultúrát elsősorban irodalmi kultúrának tartja, ezért érdeklődésének előterében a művelődés és az irodalom áll. Ezzel párhuzamosan szinte minden írásában érinti az értelmiség kérdését, a kisebbségi értelmiség szerepvállalásának problémáját. Ezeket a szövegeket Bányai János az elemző esztéta és a társadalmi kérdésekre érzékenyen reagáló író- és tanárember szerepében olyan alkalmakra írta bevezetőül, illetve vitaindítóul, mint amilyen a vajdasági magyar értelmiségi találkozó vagy irodalmunk megalapítójának, Szenteleky Kornélnak a centenáriuma volt. Az utóbbiban adja magyarázatát annak, miért nevezte el jellegzetes tanító-vitatkozó műfaját kisebbségi magyarórának: „. . . azt mondom, amit Kuncz Aladár írt 1928-ban, hogy »a kisebbség csak a politikában kisebbség, irodalmában és műveltségében maga az egyetemesség«.
S itt véget ér a kisebbségi magyaróra. Szabálytalan magyaróra volt, semmiképpen sem centenáriumi, mert hiányzott belőle - szándékosan - az ünnepélyesség retorikája, és annál több volt benne a szorongás, a féltés, a kulturális és szellemi katasztrófa állandó fenyegetésének árnya. A magyaróra ilyen értelmezése pedig Sieg-fried Lenz 1968-ban kiadott Deutschstunde című regényéből származik, mégpedig Radnóti Sándor közvetítésével, aki nemrégiben azt kérdezte: »Adott-e magyarórát az elmúlt évtizedek magyar irodalma, adott-e történelmi tapasztalatunknak gazdagságot, dimenzio-náltságot, tagoltságot.« Azt mondom: a jugoszláviai magyar irodalom Szenteleky ambivalens örökségével együtt, művekben és vállalkozásokban, világképben és sorskérdésben bizony adott ilyen - kisebbségi - magyarórát." Vissza