Előszó
Részlet:
"Kórusz József festő- és grafikusmüvész, kinek müvészete meglehetősen széles tárgyi és tematikai világot ölel fel, s ezt a világot a legkülönfélébb eszközökkel, müfajokban, müformákban közvetiti, ezen a kiállitáson festőként mutatkozik be, a Dunakanyarra szükitve le tárgyi mondanivalóit, amelyet akvarell- és gouachetechnikával örökit meg. Tárgyi világának s eszköztárának ez a kényszerü leszükitése nála azzal az igen nagy haszonnal jár, hogy a nézőt valósággal kényszeriti a müvészi alkotás lényegének keresésére, felismerésére, a müvészi alkotás lényegének keresésére, felismerésére, a müvészi érték meglátására. Itt a Kisduna-Galériában Duna menti képeket állit ki, a Dunakanyar sajátos szépségeinek igézetében készült munkákat, amelyeknek tárgya szinte kivétel nélkül a viz, a vizpart s ami ennek mentén látható Nagymarostól Zebegényen át Tahiig. Ami a tárgyi részét illeti e müvészetnek, az nagyon is egyszerü, és nagyon is ugyanaz: viz, fák, dombok, dombvonulatok, itt-ott házak, falurészlet, vasutvonal, elvétve emberek,egy-két boglya, általában alacsonyabb vagy magasabb ég a táj felett nappal vagy anélkül, némelykor felhőkkel. Csupa oly elem, ami önmagában alig alkalmas a figyelem felkeltésére. ha Kórusz József képei mégis megállitanak, annak oka nyilván másban keresendő, mint a tárgy, amely jobbára mindenki számára ismert. ez a másvalami a meglátás és megláttatás mikéntje, a visszaadás módja, az a többlet, amit a müvész ad, az alkotás lényege. Nincs két egyforma viztükör, nincs két egyforma nyárfasor, két egyforma boglya. Ugyanaz a tárgy sem egyforma, a változás törvényének alávetve folyvást változik. Évenként, évszakonként, naponként, napszakonként, óránként, percenként. Változnak a szinek, a formák, a légkör s vele az egész hangulat. Nézzük csak: ha süt a nap, ha beborul, ha feltámad a szél, mi mindent von maga után a viz tükrén, a fák lombján, a házak tetején, a talaj felszinén; mit jelent egy napkelte vagy egy napnyugta ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a tárgyi elemekkel! Vajon amit e képeken kapunk, mind észrevesszük-e a valóságban, s ha igen, meg tudjuk-e őrizni, s tudjuk-e közvetiteni másoknak?"
Vissza