Előszó
Részlet a kiadványból:
Szabó Lőrinc: A nagyhídon
Néha megálltam a híd közepén,
lent vágányok, tolatás. Feketén
dübörgött messziről a gyorsvonat,
afölé álltam. Hősi pillanat
volt ez,...
Tovább
Előszó
Részlet a kiadványból:
Szabó Lőrinc: A nagyhídon
Néha megálltam a híd közepén,
lent vágányok, tolatás. Feketén
dübörgött messziről a gyorsvonat,
afölé álltam. Hősi pillanat
volt ez, csábított a képzelt veszély!
Kis agyamat feszítette a vér.
És a gép jött. Ismertem savanyú,
fojtó füstjét; de valami iszonyú
parancs lökött, hogy ott maradjak és
ne győzzön rajtam undor, reszketés:
éreztem: korlát, vashíd megremeg,
villámló kráter fölött lebegek,
füst, korom burkol, vízgőz, kattogás,
ég-föld egyetlen omlás, csattogás -
de kibírtam!... Hálisten, semmi baj,
tovaszáguldott a vonat, a zaj,
s én, bár szívem rémülten dobogott,
büszkén megvártam még egy vonatot.
Vissza