Manókától az emléktábláig

Előszó

1983-ban a magyar térképészet vezetői arról döntöttek, hogy meg kell írni szakmánk történetét. Az a megtiszteltetés ért, hogy rám bízták Kogutowicz Manó (1851-1908) életének, munkásságának megírását.
Feleségem, Balláné Havasi Gizella térképész segítségével felkutattuk a dokumentumokat, személyesen felkerestük a Magyarországon, az Egyesült Államokban és Ausztráliában elő leszármazottakat. Kogutowicz Manóról és térképeiről a Földrajzi Közlemények című folyóiratban találtam a legtöbb leírást. A Magyar Tudományos Akadémia Kéziratában megtaláltam Manó, valamint fiai, Károly és Lajos magyar, német és angol nyelvű, mintegy száz levelét. Ezek a kor hű tükörképei. A Magyar Országos Levéltárban Manó vállalata, a Magyar Földrajzi Intézet dokumentumait fedeztem fel. Az Amerikában elő unoka, Manuela és Piliscsabán elő öccse, Lajos családi fényképekkel, szóbeli közlésekkel segítették munkámat. Manuela (Manóka) kért, hogy kutatásaimat terjesszem ki az egész családra. A Sydney-ben elő unoka, Helga, apja, Kogutowicz Károly professzor életéről tudósított. A dédunokák: Charles, Olaf és Helga (Saci) ausztráliai életükről tájékoztattak, és érdekes dokumentumokat adtak át. A család budapesti rokona, a most kilencven éves Pongrácz Vera szóbeli közlései is igen értékesek. A magyar Földrajzi Intézetről a Torontóban élő Litvay Ödön adott értékes információkat. A lengyelországi Wojniczban a család származási helyéről, a Brno-i Területi Levéltárban, a bécsi Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) és a soproni Szent György plébánián Manó életéről szereztünk dokumentumokat. Vissza