Kisalföldi művészeti lexikon (dedikált példány)

Előszó

Negyedszázad alatt, múzeumi segédlet céljára gyűjtött adatokból, 1998-ban született meg a Kisalföldi művészek lexikona. Kiadását a győri Kisalföld Művészetéért Alapítvány, számos támogató és Salamon Csaba tette lehetővé. A kötet kedvező szakmai fogadtatása indított arra, hogy megfogadva méltatói, kritikusai tanácsát, tovább folytassam az adatok gyűjtését, a szócikkek kiegészítését, a hibák javítását. Munkám elismeréseként kaptam meghívást a Kortárs művészeti lexikon és a Győri életrajzi lexikon szerzői közé. Külön örömömre szolgáltak a kötetet forrásként, segédletként használók visszajelzései. Az első változat előszavában részletesen felvázoltam a lexikon keletkezésének történetét, az ösztönző hiányok felismerésétől az adatgyűjtés rögös útján át a koncepció kialakulásáig, a szócikkek összeállításáig, a végleges forma kialakulásáig. Ennek megismétlését szükségtelennek tartom.
Nem kerülhetem meg azonban a földrajzi és időhatárok, a címválasztás magyarázatát, miként az utóbbi módosításának és az új koncepció kialakításának kérdését sem.
Kezdjük a földrajzi határok körülírásával!
Egykori első nekibuzdulásomban egy Győr-Moson-Sopron megyei, művész életrajzokat tartalmazó kislexikon összeállítására gondoltam. Az anyaggyűjtés közben vált világossá, hogy a művészeti történések szereplőinek élete, sorsa, munkássága nem szorítkozik megyehatárok közé. A megtartó és vonzerő, a vándorlások, elvégzett munkák, közszereplések, az életművek alakulása inkább egy tágabb régión belüli mozgás koordinátáit rajzolja meg. Kinek-kinek szülőhelye, befogadó otthona, útra bocsátó iskolája, jelentős alkotásainak őrzője, vendéglátó műhelye lehet egy táj, város, község, intézmény vagy köztér. Ezért kézenfekvőnek láttam, hogy a megyehatárt átlépve, a földrajzi egységnek tekinthető táj, a Kisalföld egészéről gyűjtsem össze a „szereplőket" és adataikat. Részben talán önkényesen, a Komárom-Tata-Pápa-Celldömölk-Sárvár-Bük-Zsira vonalat húztam meg a táj határaként. A centrumban elhelyezkedő Győr-Moson-Sopron megye területéhez kapcsoltam a táj Komárom, Veszprém és Vas megye területére átnyúló síksági részeit, a kiszélesedő folyóvölgyeket (Rába, Marcal, Répce). Figyelembe vettem a hármas megye elcsatolt részeit és a Sopronnal hajdan szimbiózisban élő Kismarton művészeit. Komárom esetében pedig „átkeltem" a Duna-hídon is.
Egyszerűbb volt behatárolni a kutatandó, feltárandó történelmi idő kereteit. Ezen a vidéken a XVI. századtól jegyezték föl a nevesíthető művészek nyomait. Önként adódó kezdőpont, amelytől akkor a XX. század végéig igyekeztem széleskörű anyaggyűjtést folytatni. Az elmúlt századokban megszaporodtak a művészi munkát végzők. A vándorló mesterek mellett feltünedeztek a táj szülöttei is. Fokozatosan emelkedett a „művész", mint státusz, rang és életforma vonzása. Különösen az utolsó században, a hivatásos művészek mellett a műkedvelők sokasága jelentkezett értékteremtőként. Vissza

Fülszöveg

Salamon Nándor művészeti író 1935-ben született Tápszentmiklóson, Győr vármegyében. Földrajz-rajz szakos tanári képesítést szerzett. Tanított Pápán, Csóton és Győrben. A Kazinczy Gimnáziumból 1973-ban a győri Xantus János Múzeumba került, ahol fontos kiállításokat rendezett, és értékes művészeti gyűjtemények múzeumi elhelyezésében játszott szerepet. 1984-ben kinevezték az akkor megalakult Szombathelyi Képtár igazgatójává, amelyet nemzetközi rangú intézménnyé fejlesztett. Innen ment nyugdíjba 1995-ben. Festményeivel maga is szerepelt kiállításokon, de az idők során egyre inkább művészettörténeti és művészetkritikai érdeklődése került előtérbe. Győrben részt vett a Kovács Margit Múzeum felújításában és a Borsos Múzeum elrendezésében, Pápán az A. Tóth Sándor-kiállítás létrehozásában. 1984-ig, a Képzőművészek Észak-Dunántúli Területi Szervezetének szervezőtitkáraként személyesen is megismerhette a terület képzőművészeinek nagy részét. Sok évtizedes publikációs tevékenységét, mely főként a régió XX. századi és jelenkori művészetével foglalkozik, 1995-ben Ipkovichné Szakály Ildikó kötetnyi bibliográfiában tekintette át. 1999-ben Budapesten berendezte a Vas István-Szántó Piroska-emléklakást. Az utóbbi években megjelent, fontosabb kötetei: e lexikon korábbi, szűkebb merítésű kiadása (Kisalföldi művészek lexikona, Győr, 1998), továbbá: Írások A. Tóth Sándor művészetéről, Pápa, 2009; Rumi Rajki István 1881-1941 (monográfia), Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2009.
A jelen munkája életművének egyik összegzése, hosszú évtizedek adatgyűjtésének eredménye, a maga nemében páratlan regionális művészeti lexikon. Koncepcióját a kötet előszavában ismerteti. Bizonyos, hogy műve nemcsak a tágan értelmezett Kisalföld művészetének, hanem általában, művelődéstörténetének és jelen kultúrájának ismeretéhez is nélkülözhetetlen segédanyag lesz már megjelenése pillanatától kezdve. Ott a helye az igényes könyvespolcokon. Vissza