Kis ügy (dedikált példány)

Fülszöveg

Történelmünk színhelye Tóvár.
A cselekmény 1988 elején indul, csupa képzeletbeli alakokkal, de azért mégis az életből vett, összegyúrt, tipizált személyiségekkel. Olyan emberek elevenednek meg, akiket a történelem formált olyanokká, amilyenek. A kor gyermekei, teremtményei.
Ki fent, ki lent, ki középen, és mindegyik tette, teszi a dolgát azóta is. De az, hogy hogyan, nagyon nem mindegy.
Tóvár megyei jogú város egy intézményének szétveréséről szól ez a história, miközben általános jelenségek is kirajzolódnak. Mégpedig erkölcsi, közéleti hitványságok, gyarló kis emberi ügyeskedések, gyávaságok, és tisztességesen helytállni akarók világáról. Azóta is: se a jók, se a herék számára nem egészen úgy alakultak az események, ahogyan megérdemelnék.
A szétverők, a kártevők és a szétvertek javarésze 1992-ben is tevékeny magyar állampolgár! És az előbbiek, micsoda önérzetesen és érzékenyen önérzetesek, öntudatosak. Mert hogy ma hol állnak, az se lehet közömbös senkinek.
Arany János tengerihántás közbeni bölcs intelme szerénykedik elém:
"Ti leányok ne tegyétek."
Dehogy akarok én olcsón aktualizálni, de hát mégis csak a földi esendőségek és a csillagos ég összevetése ez. Ám az a "ne tegyétek" sokuknál, mennyi de mennyi embernél milyen kívánatos lenne ma is.
Egy "kis ügy" ábrázolása, ha talán nem is példaértékű, de emlékeztetőnek, figyelmeztetőnek nem árt. Mintha a jövő naturálszelekciója is ezt kívánná. Meg hogy az az "ubi bene, ibi patrin" - ahol jó, ott a hazám -, egyszer már ne igazolja a ruhatárnyi köpönyeget ide-oda forgatókat.

Sohase tudtam, most se akarom se ajánlani, se eladni magamat. Az írás nekem sohase pénzszerzési eszköz volt. Rendelésre tollat fogni nem tudtam, nem vállaltam. Mégis létformámnak számított a világ dolgaival, szakmám tudományterületeivel, irodalmunkkal, történelmünkkel, társadalmunk aritmiáival való foglalkozás, mérlegelés, véleményalkotás.
Közben hittel, konokul a tisztes hétköznapi helytállást tekintettem mindenek felett valónak. harmonikus családi élettel megáldottan két lábbal a földön járva, a politikától a ház körüli bütykölésekig a magam esze, a magam keze nyomán, a magam módján tettem a dolgomat. Nem ügyeskedtem be magam művészi társaságokba. Nem kandidáltam. Azért megírtam két művelődéstörténeti monográfiát, amelyek a világ számos nagy könyvtárában becsült helyen állnak. Írtam szociológiai-pedagógiai vitairatkönyvet, nyertem középiskolai tankönyvpályázatot, amiből a végén mégsem lett könyv, mert harmadszorra már nem voltam hajlandó huszadik századi történelmünket másmilyennek írni, mint ahogy én láttam, megéltem. Mintegy kétszáz cikkem és tanulmányom is megjelent nyomtatásban. Írtam gyermekopera, kantáta, oratórium szövegkönyveket.
Mind ez idő alatt az eszmény, a széppróza rendre halasztódott, vagy az íróasztal fiókjában maradt. Klasszikusaink tisztelete és a katedra vonzása, a közvetlen, a mindennapi használás szándéka erősebb volt, meg hát a hályogkovács sorsát is átéltem.
Csorvástól Budapest-Nagymarosig örökös fizikai és szellemi igénybevétellel a mezőgazdasági, kertészeit, házépítő tevékenységtől, ipari segédmunkától a tudományos üléseken tett beszámolókig, akadémiai ünnepi előadásokig, irodalmi esetek vezetéséig sokmindent végigjártam. A lehetséges harmóniában mind az élettel, mind önmagammal. Diákként, fiatal tanárként rúdugrásban, dekatlonban közel álltam az első osztályú szintekhez. Megtapasztaltam, műveltem a levéltári, könyvtári, bibliográfusi kutató élete, végül megadta az idő és maradt merszem ennek a "regényszerű korrajz"-nak a megírására. Kis világ kis ügye ez. Látszólag kicsi, de hiszem, nem jelentéktelen, ha a jelenségek és a figurák világát nézzük.
Kérem, fogadják érdeklődéssel őket.
Három kiadó kockázat miatti hümmögése után döntöttem, családi anyagi tartalékainkat befektetve szerzői kiadásban teszem le az irodalom, a nyilvánosság asztalára. Vissza