Kis térkép a filozófiához

Előszó

Nem kis tévedés lenne, ha a filozófia fogalmát azonosítanánk a filozófiatörténet fogalmával. A klasszikus filozófia nagy alakjai úgy tekintettek a filozófia történetére, mint saját filozófiai gondolkodásuk valamifajta alapjára, nem pedig úgy, mint ami attól elválaszthatatlan és vele azonos. Legtöbbször a téma megválasztása is eltért attól, amiről az elődök vagy a kortárs filozófusok írtak. A német idealizmus rendszereit ezért csak az itt-ott megfogalmazott módszertani elemzések fűzik össze. Ezeknek a műveknek a témáját az írás tárgyának és módjának együttes tárgyalása tölti ki. Mert a klasszikus filozófia tárgyalásának módja - legalábbis ami az ismeretelméletet illeti - legtöbbször kettős jellegű: szerepel benne egyrészt a gondolkodás objektumának leírása, másrészt az objektum megértésének a módja. A megértés módjának leírása azonban nem más, mint az objektum elvontjának - szintén mint tárgynak - az objektumhoz rendelése. Az az objektum, amit módnak nevezünk, nyilván adekvát a tárgyal. Ez az oka annak, hogy a különböző filozófiai rendszerek között lényegi különbségek vannak.
A Kis térkép a filozófiához nem a filozófiatörténet térképe akar lenni, hiszen ilyen kis terjedelemben nem is lehetne áttekinteni a filozófia történetét. Inkább filozófiai gondolatok kisebb rendszere lehetne ez a válogatás. A Tudomány és filozófia bevezetője ennek a füzetnek. Ez az írás filozófia a filozófiáról. Ezért más tudományok számára az itt szereplő kijelentések - a filozófia számára bármennyire alapvetők legyenek is - nem mondanak semmit. Ehhez képest az Isten mint anyag c. értekezés már más. Ez a rövid írás lehetőségeihez képest összefoglalja mindazt, amit az anyagról tudunk vagy tudhatunk. Tehát anyagról beszél, ami önmagában is meglepő lehet egy fizikus számára. Az írás egy olyan egyesítési elméletre alapozza állításait, amely minden eddigi egyesítési elméletnél egyértelműbb, és talán ezáltal teljesebb is. Éppen ezért ebből az elméletből kiindulva egy minden eddiginél teljesebb fizikai világképet rajzol meg. ez lehet az Isten mint anyag c. írás egyik legkomolyabb eredménye. A másik az lehet, hogy ezt a fizikai világot egy olyan anyagi természetű Istennel egészíti ki, akinek a segítsége nélkül nem tudjuk elgondolni az embernek - mint ehhez az anyagi világhoz tartozó jelenségnek - a megjelenését. Isten anyag, de mégse azonos azzal az anyaggal, amit tapasztalunk. Ez a dualizmus vonul végig az íráson, pedig Istent sokkal ésszerűbb lenne azonosítani az anyaggal. De ha ezt megtenném, akkor kétségbe kellene vonnom az energia létezését. Idáig természetesen nem mehettem el. Ez az oka annak, hogy valószínűtlen dolgot egyértelműként mutassak be. Az Adalékok az akarat szabadságának cáfolatához - szintén több tudomány eredményeit röviden összefoglalva - nagyon tömören tárgyalja az emberi jelenség legalapvetőbb összefüggéseit. Annak ellenére azonban, hogy kis terjedelmű ez az írás, mégis minden alapvető tényt szemügyre vesz. Az embert körülvevő objektum és az ember viszonyát vizsgálja. Nem tudtam igazi különbséget tenni az ember és az őt meghatározó dologi környezet között, csak azért, mert az ember gondolkodik, cselekszik és beszél. A Párbeszéd korábban írt filozófiai eszmefuttatás, az előtte lévő két íráshoz mégis szervesen kapcsolódik. Csak itt az elvont, az előző írásban pedig a "tárgyhoz kötött" gondolkodásról beszélek. Az utána következő párbeszédes történet viszont már egészen másról szól, a filozófia iránti lelkesedésem első éveit tükrözi vissza. A könyv végén három egészen rövid írás található. Vissza