Kis szikratávíró készítése

Előszó

A TÁVIRATOZÁS TÖRTÉNETE.
Az emberek a gyors üzenetközvetítés szükségességét már réges régen felismerték, mert gyakran élet halál kérdése volt, hogy fontos híreket hamarabb közöljenek távoli településekkel, mint amilyen gyorsan az ember utazhatik. Éppen ezért már a legősibb, legprimitívebb népeknél is megtaláljuk a „táviratozás" bizonyos kezdetleges formáit Dárius perzsa király pl. 2400 évvel ezelőtt a birodalmának fővárosába vezető utakra embereket állíttatott, akik hangos kiáltással adták tovább egymásnak a híreket. Ezeket az embereket a „király fülei"-nek nevezték és közvetítésükkel harmincnapi járóföldről érkezett meg az üzenet egy nap alatt.
A régi görögök már tökéletesebben oldották meg a kérdést: messze látható módon tűz és füst jeleket adtak le. Trója elestének hírét ilymódon egy éjtszaka alatt már az 500 kilométerre fekvő Argosban is megtudták. A rómaiak talán nem is tudták volna kormányozni óriási birodalmukat, ha a legsürgősebb császári parancsokat is csak futárokra bízhattak volna, hiszen a birodalom egyik végétől a másikig sok hónapba telt az út. Éppen ezért a legfőbb útvonalakon rendszeres távírószolgálatot tartottak fenn. Néhány km-es távolságban egymástól őrállomásokat rendszeresítettek, ahol állandó szolgálatban állt egy egy katona, akinek az volt a feladata, hogy a kapott fényjeleket szomszédjának adja tovább. Vissza