Előszó
Ötvenegyedik születésnapom reggelén támadt egy ötletem: olyan könyvet kellene írni, amely jellegében hasonlítana a Kis útmutatókhoz, de nem az én gondolataimat tartalmazná, hanem másokét. Már évek...
Tovább
Előszó
Ötvenegyedik születésnapom reggelén támadt egy ötletem: olyan könyvet kellene írni, amely jellegében hasonlítana a Kis útmutatókhoz, de nem az én gondolataimat tartalmazná, hanem másokét. Már évek óta szokásom, hogy ha hallok valami bölcs, velős, vicces, találó, jópofa mondatot, azonnal felírom egy papírfecnire, amely a kezem ügyébe akad, és azt is, hogy ki mondta. Aztán időnként kiürítem a táskámat és a zsebeimet, és a kis cédulákat beleszórom egy dobozba.
Kipattantam hát az ágyból, kinyitottam a dobozt, és láttam, hogy már jócskán van benne cédula. Másnap munkához láttam, és nem telt bele sok idő, az összes kis mondás - több, mint ezer - le volt gépelve.
Ezután következett a legjobb mondások kiválogatása és a szerkesztés. Igyekeztem úgy válogatni, hogy minden korosztály - az ötévestől a kilencven évesig - helyet kapjon benne. Ekkor döbbentem rá, hogy a bölcsesség nem kötődik korhoz, és az igazság mindig igazság, bárhol bukkan is rá ember.
Bármennyit tudunk, mindig van mit tanulnunk. És ez így van jól, hiszen minden nap új tapasztalatokkal gazdagszunk, és minden nap újra lehetőségünk van fejlődni és felfedezni valamit.
Az élet iskolája sose zárja be kapuit. Bármikor beléphetünk: akár mint tudásra szomjazó nebulók, akár mint tudásukat tovább adni vágyó tanárok.
Vissza