Előszó
Ma is fülembe csengenek nagymamám palócosan kiejtett szavai: Gáborkám, húzd be a sarampót! Ami nem jelentett mást, mint hogy csukjam be a kis kertkaput. Cserháthalápon, a piciny nógrádi faluban közel fél évszázada nagyszüleim az ablakfüggönyt firhangnak nevezték, az ember combját boncnak, a kerítést pedig garádnak. Mint városi gyermek ezeken ugyanúgy elcsodálkoztam, mint amikor a szakajtó és a mángorló szavakat hallottam. Ma már tudom, hogy ezek tájszavak, ugyanúgy, mint a miskolci születésű feleségemtől tanult makuka és troszka kifejezések. Míg a makuka a pirított napraforgómag (pestiesen a szotyi, szotyola), a troszka nem más, mint a vörös kohósalak, amelyet utcák burkolására is használnak.
Vissza
Fülszöveg
A Kis magyar tájszótár tudományos igényességgel megszerkesztett ismeretterjesztő munka. A gyűjtemény 5800 népies és tájszó jelentését magyarázza. Bemutatja a napjainkra szinte teljesen letűnt paraszti világot, a visszaszorult paraszti gazdálkodást és annak tipikus tárgyait, tevékenységeit.
A szótár szerkesztői 21 regionális és általános táj szótárból, illetve 2 értelmező szótárból gyűjtötték ki a táj szókat. A feldolgozott források lefedik a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. A szótár azt is feltünteti, hogy az egyes adatok mely forrásból, azaz mely területről származnak. így látható, hogy a következő szavak a magyar nyelvterület nagy részén használatosak voltak: firhang, früstök, hombár, jussol, lángálló, mángorló, ösztöke, pruszlik, saroglya, sifon.
A szótárt tanulmányozva olyan szavakra is rálelhetünk, amelyek csak egy-egy szűkebb területen éltek: bucsér (szalmából font tárolóedény), bürdö (kályhacső), cók (faék), csosza (kis, talpas pohár), dömsödi (zömök), heréc...
Tovább
Fülszöveg
A Kis magyar tájszótár tudományos igényességgel megszerkesztett ismeretterjesztő munka. A gyűjtemény 5800 népies és tájszó jelentését magyarázza. Bemutatja a napjainkra szinte teljesen letűnt paraszti világot, a visszaszorult paraszti gazdálkodást és annak tipikus tárgyait, tevékenységeit.
A szótár szerkesztői 21 regionális és általános táj szótárból, illetve 2 értelmező szótárból gyűjtötték ki a táj szókat. A feldolgozott források lefedik a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. A szótár azt is feltünteti, hogy az egyes adatok mely forrásból, azaz mely területről származnak. így látható, hogy a következő szavak a magyar nyelvterület nagy részén használatosak voltak: firhang, früstök, hombár, jussol, lángálló, mángorló, ösztöke, pruszlik, saroglya, sifon.
A szótárt tanulmányozva olyan szavakra is rálelhetünk, amelyek csak egy-egy szűkebb területen éltek: bucsér (szalmából font tárolóedény), bürdö (kályhacső), cók (faék), csosza (kis, talpas pohár), dömsödi (zömök), heréc (patkány), irám (árnyék), kelep (nagy kalapács), sinkózik (jégen csúszkál), szotka (küszöb), tarhó (joghurt), ugráncs (kabóca), vállazó (vízhordó rúd), vinyikó (szőlővessző).
A szótár szókincsgazdagításra, az egyéni szókincs bővítésére haszonnal forgatható. Az olvasmányokban felbukkanó vagy idősebb beszélőtől hallott, ismeretlen jelentésű táj szavak jelentése eredményesen kereshető ki belőle.
A szótár összeállítója, Kiss Gábor korábbi sikeres és népszerű szótárak - Magyar szókincstár, Régi szavak szótára - főszerkesztője, az MTA Szótári Munkabizottságának tagja, Lőrincze Lajos-díjas.
Vissza