Kis könyv a nagy erényekről

Tartalom

ELŐSZÓ 13
1. AZ UDVARIASSÁG 19
Udvariasság és morál; az udvarias gazember; amit teszünk és amit
tennünk kell (Kant); erényessé válni: az udvariasság mint az erény
látszata, ahonnét az erények erednek; az udvariasság hatóköre és
korlátai; arról, hogy az udvariasság nem erény, hanem minőség;
hogy az erényes embernek nem kevésbé szüksége van rá.
2. A HŰSÉG 28
A jövő mint feledés, a szellem mint emlékezet és mint hűség; a hűség, az emlékezet erénye; arról, hogy nem abszolút módon vagy önmagában, hanem tárgyai függvényében értékes; a hűség kötelessége; hűség és gondolkodás; hűség és erkölcs; hűség és szerelem.
3. A BÖLCS ELŐVIGYÁZATOSSÁG 42
A bölcs elővigyázatosság, sarkalatos erény; bírálata a moderneknél; a bölcs elővigyázatosság (phronészisz, prudentia) az ókoriaknál; a bölcs elővigyázatosság aktualitása; a bölcs elővigyázatosság és az idő: arról, hogy a jövővel számol, de csak a jelenben létezik; bölcs elővigyázatosság és erkölcs.
4. A MÉRTÉKLETESSÉG 52
Az öröm; a mértékletesség mint az öröm és a szabadság művészete; a mértékletesség Epikurosznál és Montaigne-nél; arról, hogy a mértékletesség nem korlátozódik a higiénére; a mértékletesség nehézsége; a mértékletesség mint hatóerő, vagyis mint erény.
5. A BÁTORSÁG 58
Arról, hogy a bátorságot mindenütt csodálják, de ez semmit nem bizonyít; a bátorság kétértelműsége: a legrosszabbra is szolgálhat; melyik bátorság méltányolható erkölcsileg és miért; a bátorság mint jellemvonás és mint erény; a bátorság minden erény feltétele; bátorság és igazság; arról, hogy a bátorság nem tudás, hanem döntés, nem vélemény, hanem tett; bátorság és ész: az intellektuális bátorság; a bátorság és az idő: arról, hogy a bátorság nemcsak a jövőre terjed ki; a reménytelenség bátorsága; bátorság és mérték; a bátorság korlátai: arról, hogy a végzet a legerősebb.
6. AZ IGAZSÁGOSSÁG 77
Arról, hogy a négy sarkalatos erény közül egyedül az igazságosság abszolút érvényű; hogy nem korlátozódhat a hasznosságra; az igazságosság mint egalitás és mint legalitás (Arisztotelész); az igazságosság mint erény: arról, hogy nem korlátozódhat a törvény tiszteletére; az igaz ember és az igazságosság; az igazságosság vezérelve: a másik helyébe helyezkedni; a társadalmi szerződés eszméje; Rawls „őseredeti helyzete"; az igazságosság és az én; az igazságosság és a szeretet; igazságosság, természet és társadalom; Hume bírálata: az igazságosság és a bőség, az igazságosság és az erőszak, az igazságosság és a gyengeség; igazságosság, szelídség és részvét; az igazságosság, az erő és a törvények; a méltányosság; arról, hogy az igazságosságért folytatott harcnak sose lesz vége.
7. A NAGYLELKŰSÉG 109
A nagylelkűség, az adás erénye; igazságosság, szolidaritás és nagylelkűség; az önzés: „milyen üres és milyen szennyes az emberi szív" (Pascal); nagylelkűség, nemeslelkűség és bőkezűség; nagylelkűség és szabadság: Descartes; a nagylelkűség és a szeretet; nagylelkűség és lelkierő (Spinoza); a nagylelkűség mint szeretetvágy: nagylelkűnek lenni annyi, mint szeretésre törekedni és ennek következtében cselekedni; a nagylelkűség erkölcse: „jól cselekedni és örvendezni" (Spinoza); a nagylelkűség, eredete és ellentétei; a nagylelkűség különféle nevei.
8. A RÉSZVÉT 129
Arról, hogy a részvétnek rossz reputációja van; rokonszenv és részvét: a részvét mint rokonszenv a fájdalomban vagy a szomorúságban; a részvét bírálata a sztoikusoknál és Spinozánál; arról, hogy a részvét mégis többet ér, mint az ellenkezője; commiseratio és misericordia Spinozánál; többet ér egy megszomorodott szeretet, mint egy vidám gyűlölet; részvét és irgalmasság; a részvét Schopenhauernál és Rousseau-nál; részvét és kegyetlenség (Hannah Arendt); részvét és szánalom; a részvét mint érzelem és mint erény; a szeretet és a részvét: Krisztus és Buddha.
9. AZ IRGALMASSÁG 148
Az irgalmasság, a megbocsátás erénye; arról, hogy a megbocsátás nem feledés; irgalmasság és részvét: arról, hogy ez két különböző, de összetartozó erény; az irgalmasság és a szeretet; az irgalmasság, intellektuális erény; irgalmasság és szabadság; a megbocsátás két módja: a bocsánat mint kegyelem és mint igazság; az irgalmasság mint győzelem a gyűlölet fölött; megbocsátható-e minden?; irgalmasság és harc; irgalom mindenkinek, és önmagunknak is.
10. A HÁLA 164
Arról, hogy a hála a legkellemesebb erény, de nem a legkönnyebb; hála, nagylelkűség és szeretet; hála és alázat; a lét mint kegyelem; a hála, az emlékezés öröme: annak a szeretete ez, ami volt (Epikurosz); hála és gyászmunka; a hála mint erény: arról, hogy kizárja az önelégültséget és a romlottságot; hála és felebaráti szeretet; a hála mint a szeretet boldogsága.
11. AZ ALÁZAT 174
Az alázat, alázatos erény; az alázat Spinozánál; arról, hogy az alázat nem lealacsonyodás; az alázat értéke: kritikája Kantnál és Nietzschénél; alázat és igazság; alázat és felebaráti szeretet; az alázat mint vallási erény: arról, hogy mégis vezethet ateizmushoz.
12. AZ EGYSZERŰSÉG 184
A valóság egyszerűsége: ellentéte nem az összetett, hanem a másolat vagy a hamisítvány; az egyszerűség mint erény; egyszerűség és józan ész; arról, hogy az egyszerűség nem őszinteség (Fénelon); egyszerűség és nagylelkűség: a nagylelkűség az önzés ellentéte, az egyszerűség a narcizmusé vagy az elbizakodottságé; arról, hogy az egyszerűség nélkül minden erényből hiányoznék a lényeg; az egyszerűség és az idő: arról, hogy ez a jelen erénye; az egyszerűség és az én; egyszerűség, bölcsesség és szentség.
13. A TÜRELEM 193
El lehet-e tűrni mindent?; arról, hogy a türelem csak vélekedésbeli kérdéseknél vetődik föl; hogy az egyetemes türelem erkölcsileg elítélhető és politikailag elítélendő lenne; a „tolerancia-paradoxon" (K. Popper); a „tolerancia kazuisztikája" (V. Jankélévitch); a tűrhetetlen; a totalitarizmus; tolerancia és igazságszeretet; a gyakorlati dogmatizmus problémája: II. János Pál példája; érték és igazság; türelem, tisztelet és szeretet; arról, hogy a türelem kicsiny, de szükséges erény.
14. A TISZTASÁG 211
A tisztaság mint evidencia és mint rejtély; a lányok; arról, hogy minden létezés tisztátalan; a tiszta és a szent; a helyes megtisztulás; tisztaság, nemiség, szerelem; a „tiszta szeretet" (Fénelon); tisztaság és önzetlenség; „a tiszta szeretet" Simoné Weil szerint: arról, hogy ez nem a jövő felé irányuló szeretet; tisztaság és gyászmunka; tisztaság és törvényszegés: Erósz, Philia és Agapé; a vágytalan szerelem; a boldogság és az „érzéki étvágyak" (Spinoza)
15. A SZELÍDSÉG 223
A szelídség, nőies erény; szelídség, nagylelkűség és tisztaság; a passzivitás problémája; szelídség és irgalmasság; a szelídség az ókoriaknál; a nem-erőszak problémája; van-e jogunk ölni?; szelídség és háború; szelídség és emberség.
16. A JÓHISZEMŰSÉG 235
Jóhiszeműség és igazság; a jóhiszeműség mint tranzitív és reflexív őszinteség; arról, hogy a jóhiszeműség nem bizonyít semmit, de minden erényben lényeges; meg kell-e mondani mindent?; a jóhiszeműség Montaigne-nél; az igazmondó Arisztotelész szerint; bűnös-e minden hazugság?; Spinoza és Kant szigora; hazudni jóhiszeműségből?; meg kell-e mondani az igazat a haldoklónak? jóhiszeműség és részvét; ne hazudjunk önmagunknak; a rosszhiszeműség Sartre-nál; az igazság szeretete: a jóhiszeműség és a szellem.
17. A HUMOR 253
Mennyiben erény a humor; a humor és a komolyság; Démokritosz kacaja Montaigne szerint; a humor és az irónia; a humor és az alázat; humor és bölcsesség; arról, hogy a humorban van valami felszabadító és fenséges (Freud); megint a humorról és az iróniáról; a humor és az értelem; a humor, az etika és a vallás (Kirkegaard kapcsán); a humor mint vidám kiábrándulás és mint erény.
18. A SZERETET 266
Arról, hogy a szeretet nem kötelesség (Kant); szeretet, morál és udvariasság: arról, hogy a morál a szeretet látszata, ahogyan az udvariasság a morál látszata; a szeretet szeretetéről; erényeink alfája és ómegája.
Erósz 272
A szeretet Platón szerint: az összeolvadás álmától (Arisztophanész beszéde A lakomában) a hiány élményéig (Szókratész beszéde); szeretet és magány; a mohó szerelem; a szenvedély: arról, hogy csak a boldogtalanságban lehet tartós; nemzés és teremtés; szeretet és transzcendencia; arról, hogy Erósz féltékeny isten; szenvedés a szenvedélyben, a párok unalma; a szenvedély és a halál; a kudarc.
Philia 290
A platonizmus kritikája: arról, hogy a szeretet nem korlátozódik a hiányra; az öröm és a cselekvés; a vágy mint hatóerő, a szeretet mint öröm (Spinoza); a szeretet egy másik meghatározása; szeretet és hála; a barátság Arisztotelész szerint; arról, hogy philia és erósz járhatnak párban; a férj és az elbűvölő herceg; a boldog párok; a szenvedély és a barátság; család; buja szerelem és jóindulatú szeretet; a szeretet fölemelkedése és a szeretet általi fölemelkedés; az anya és a gyermek.
Agapé 319
Arról, hogy sem az erósz, sem a philia nem elég; ismét a szeretetről és a morálról; a szülői szeretetről; arról, hogy az önszeretet elsődleges; a barátság korlátai; a felebaráti szeretet: „szeretni ellenségeinket"; szeretet, teremtés és dekreáció Simoné Weil szerint: a szeretet mint visszahúzódás; arról, hogy a felebaráti szeretet az erőszaknak és önmagunk állításának az ellentéte; a „keresztény agapé" (A. Nygren és D. de Rougemont); erósz, philia és agapé; mi marad a felebaráti szeretetből, ha nincs Isten?; a philantropia a görögöknél, a szeretet Spinozánál, a dekreáció Simoné Weilnél; a halálösztön helyes alkalmazása?; felebaráti szeretet, igazságosság és önszeretet: a felebaráti szeretet mint az egótól megszabadult szeretet; a felebaráti szeretet mint érték: a szeretet még távollétében is kormányoz; a három teologális erény (a hit, a remény és a szeretet): hogy Istenben vagy az ateizmusban egyedül a felebaráti szeretetnek van értelme; arról, hogy talán csak annyira létezik, amennyire hiányoljuk. A szeretet három módja vagy három fokozata: a hiány, az öröm, a felebaráti szeretet; szeretet, részvét és barátság; az erények és a szeretet.
A KÖTETBEN IDÉZETT MŰVEK 351

Témakörök