Kis herceg a nagyvárosban

Fülszöveg

Talán nincs is olyan gyerek vagy felnőtt, aki ne ismerné Antonie de Saint-Exupéry apró emberkéjét, a kis herceget. Legalább egyszer valamennyien találkoztunk vele és megszerettük őt, történetét szívesen olvassuk újra meg újra.
S most ismét itt van a kis herceg. Visszajött...
Merész elgondolás megírni Saint-Exupéry varázslatos szépségű, egyedülálló és megismételhetetlen meseregényének a folytatását. Megeleveníteni ismét a címszereplő törékeny alakját, megfogni a kezét, és új utakra vezetni. Nehéz, de egyben hálás feladat - ha ihletett, az eredeti mű szellemétől áthatott gyermekregény születik, mint a jelen esetben -, mert a ráismerés örömével ajándékozza meg a kis olvasókat.
Az író bátran gombolyítja tovább a mese fonalát - miközben rejtett és kevésbé rejtett szálakkal kapcsolja történetét az eredeti műhöz -, az ötven évvel későbbi, legjellemzőbb embertípusokkal, társadalmi berendezkedésekkel, a mai rohanó világ új dolgaival ismertetve meg parányi hősét.
Miközben a kis herceg új barátjával, a történet krónikásával csupán a szépet és a jót keresi, csak megerősödik az ő (és az olvasó) hite abban, hogy a világban nemigen változott azóta semmi, mióta a sivatagban végleg elhagyta pilóta barátját. A mese örök érvényű üzenete, a lényeg, amit a kis hercegnek el lehet és el kell mondania az emberekről az embereknek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, sajnos ugyanaz: még mindig nem tanultunk meg békében, szépen és értelmesen élni, s nincs szemünk meglátni azt a rengeteg csodát, ami pedig körülvesz bennünket... Vissza