Kis emberek barátocskáim

Előszó

Kis emberek, barátocskáim!

Kedvvel fogok hozzá ehhez a műhöz, melyet Tinektek akarok írni; a ti legkomolyabb foglalkozásotokról, mellyel a jövő életét előre próbálgatjátok és szépnek, könnyűnek álmodjátok: a játékról.
Mikor elkezdem írni, künn a felnőttek világában nehéz idő jár; szomorú és borzasztóan csunya, gonosz dolgok történnek. Háború van; okos nagy emberek künn tanyáznak már esztendők óta a puszta földön, földbe ásott lyukakban, nedves árkok fenekén és el vannak szakítva családjuktól, szüleiktől és kis gyermekeiktől. Nem dolgoznak semmi hasznosat, szépet vagy komolyat, hanem lőnek egymásra, pusztítják, ölik egymást, puskával, gránáttal, ágyúval és mindenféle szörnyű fegyverrel. Millióan és millióan vannak odakünn minden nemzet fiai, magyarok, németek, oroszok és olaszok, angolok és franciák. Nagyon sokat szenvednek mind, olyan embertársaktól, akiket nem is ösmertek, sose láttak azelőtt. Ezeren és ezeren szörnyű sebeket vagy tartós, nehéz betegséget kapnak, mások egész életükre megnyomorodnak, nagyon-nagyon sok ember fölé már egyszerű sirhant borul valahol messze; névtelenül, ismeretlenül, pihen alatta és soha többé föl nem kél. Szegény kis család árvája valahol az otthonában talán nem is tud a haláláról; sirva, reménykedve várja haza. Mennyit aggódnak, szenvednek azok is otthon, szegény szülők, feleségek, rokonok és gyermekek; milyen súlyos gyászt viselnek a szivükben egész életükön át minden halottért! És még hozzá óriási drágaság van mindenütt az egész világon; az itthon élőknek is ezer gonddal kell küzködni és kétszer annyit dolgozni, mint azelőtt, mert most minden hadbavonultnak a munkáját is nekik kell végezni, a szegény aggódó nőknek, sokszor az ártatlan gyermekeknek is. Kedves kis barátaim, bizony tinektek is meg kell érezni ártatlanul ennek a világraszóló emberi őrültségnek a hatását.
De mégis azt mondom: ne engedjétek a sziveteket megzavarni, az élethez való kedveteket elrontani gyerek-emberek! Ez a szörnyű háború a mostani felnőttek hibája, de tinektek kell majd helyrehozni ha nagyok lesztek. Ő, nagyon erősnek kell majd lennetek, nagyon sokat kell majd dolgoznotok ezért a szegény, kedves hazáért, hogy minden sebe begyógyuljon, minden hiányosság elmuljon! És ezen kívül a többi hazák összességéért, valamennyi embertársunkért, mert az egész földi világ borzasztóan szenved ma és megérdemli a részvétet, segítséget. Mennyi, mennyi drága emberi munka pusztul el most hiába, házak és hidak, utak és templomok, gépek, csatornák, és mindenféle cikkek; ezt mind nektek kell majd pótolni, újraépíteni, ti nélkülöző és korán szenvedő mai gyerekek! Nagy munka vár tirátok nagyon, - ha azt akarjátok hogy a földön megint szép és jó legyen az élet, egyre szebb és jobb - és ne szünjön meg minden jó és szép és okos dolog haladása.
Készüljetek az élet komoly és szép munkájára most, legyetek jó reménységgel és ne hagyjátok elmenni a kedveteket semmitől, gyermekek! Készüljetek játszva az életre és minden munkára, mert a játék nektek komoly foglalkozás! Szabad foglalkozás, az igaz; nem kényszerít rá senki és nem parancsol benne senki, hiszen akkor már úgyse érne semmit, ha parancsolnánk; de azért hasznos és jó dolog, mert játék közben tanul az ember legtöbbet és legjobban kiösmerheti saját magát.
Játsszatok gyerekek, csak azért is játsszatok! Vissza