Kis dogmatika

Előszó

Bonnban, a félig rombadőlt választófejedelmi kastélyban (amibe később az egyetem költözött), tartottam meg ezeket az előadásokat, reggel 7-kor, miután felserkentésünkre egy-egy zsoltárt, vagy egyházi éneket énekeltünk. Reggel 8-kor az újjáépítés észrevehetően jelentkezett az udvar felől egy kattogó, zörgő gép formájában, amely a kőtörmeléket zúzta össze kisebb darabokra. (Megemlítem, hogy kíváncsian járkálván a romok között, egy teljesen ép Schleiermachermellszoborra bukkantam, amit azután kimentettek és megfelelő helyre juttattak.) Hallgatóságom egyrészt theologusokból, nagyobbrészt azonban más fakultások hallgatóiból állott. Németországban ma csupa olyan ember van, akik - kiki a maga helyén és a maga módján - szinte erejükön felüli dolgokat éltek át.
Ez bonni diákjaimon is meglátszott. Komoly arcukkal, amelyeknek újból meg kellett tanulni mosolyogni, igen mély hatást tettek rám, viszont én is, mint régről való, sokféle híresztelésekkel körülvett idegen, érdekes voltam a számukra. Ezt a helyzetet sohasem fogom elfelejteni. Véletlenül épp ez volt az 50. előadói szemeszterem. S amikor végére jutottam, úgy éreztem, hogy valamennyi közül ez volt számomra a legszebb. Tusakodtam azon, hogy kiadjam-é ezeket az előadásokat könyvformájában is? Hiszen az „Apostoli hitvallás"-nak már két paraphrásisát tettem közzé: a „Credo"-t 1935-ben és a „Confession de la Foi de Veglise"-t 1943-ban. Aki ezt a mostani könyvemet figyelmesen elolvassa, az nem sok új anyagot fog ebben a harmadik kísérletben fölfedezni, azok pedig, akik a „Kirchliche Dogmatik" nagy köteteit olvassák, éppenséggel nem. Vissza