Fülszöveg
Miklóssal talán tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkor meg Baktakéken lakott, a kéki cigány soron. Azóta nagyon sokszor felkerestük egymást s elbeszélgettünk. Mindig volt tárgyalnivalónk. Miklós az az emberfajta, amely érdeklődéssel követi, ami történik, falun és a nagyvilágban Témája van. Politikai fejleményekről van véleménye, sokat tud a magyar történelemről, a romák múltjáról. Kedvenc témája Vilmány, ahol született, a vilmányi cigánytelep, amelyről hihetetlen pontossággal tud mesélni.
Eléggé hamar kiderült, hogy Miklós nemcsak mesél, hanem ír is. Írni annak idején azt jelentette, hogy ceruzával noteszekbe, füzetekbe, cetlikre. Volt egy nagy és kaotikus papírgyűjteménye, amelyiken verseket találtam, vilmányi dolgokat, és Zola-szerű politikai vádiratokat. Alapítványunk kétszer fénymásolt kiadványt jelentetett meg belőle. Egy-két nap alatt elhordták barátaink az egészet. Volt aki olvasva elment tőlünk, és végig olvasva hazasétált.
Miklós nemcsak sok mindenről ír, de...
Tovább
Fülszöveg
Miklóssal talán tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkor meg Baktakéken lakott, a kéki cigány soron. Azóta nagyon sokszor felkerestük egymást s elbeszélgettünk. Mindig volt tárgyalnivalónk. Miklós az az emberfajta, amely érdeklődéssel követi, ami történik, falun és a nagyvilágban Témája van. Politikai fejleményekről van véleménye, sokat tud a magyar történelemről, a romák múltjáról. Kedvenc témája Vilmány, ahol született, a vilmányi cigánytelep, amelyről hihetetlen pontossággal tud mesélni.
Eléggé hamar kiderült, hogy Miklós nemcsak mesél, hanem ír is. Írni annak idején azt jelentette, hogy ceruzával noteszekbe, füzetekbe, cetlikre. Volt egy nagy és kaotikus papírgyűjteménye, amelyiken verseket találtam, vilmányi dolgokat, és Zola-szerű politikai vádiratokat. Alapítványunk kétszer fénymásolt kiadványt jelentetett meg belőle. Egy-két nap alatt elhordták barátaink az egészet. Volt aki olvasva elment tőlünk, és végig olvasva hazasétált.
Miklós nemcsak sok mindenről ír, de mondanivalója is van. Verseiben, meséiben, történeteiben visszatér egy alapvető emberszeretet, Miklós tizenhat évesen balesetet szenvedett. Sokáig kezelték. Kevés az a kórház Magyarországon, amelyet nem ismer belülről. Azóta erősen rokkant. De nem keseredett el. Akar is, meg szeret is élni, szereti az életet, s szereti az embereket. A romákat is, és a magyarokat is. Miklóst olvasva az ember rájön arra, hogy embereket, romákat szeretni nem nehéz, nem „munka", hanem az emberrel született, természetes dolog. El lehet nyomni, de fejleszteni is lehet.
Szeretettel emlékszik vissza régi cigányéletre, a telepre, is. Nem romantizál, hanem ábrázolja az akkori embereket értelmi világukkal, elképzeléseikkel, fantáziájukkal. Komplett embereket mutat be nekünk, gazdag embereket, akkor is ha anyagilag talán szegények voltak. Megmutatja, hogy a régi telep nem szégyen, s hogy arra a nemzedékre nyugodtan büszke lehet lenni. Nem azért mert romák voltak, hanem azért mert sikerült nagyon egyszerű és sokszor lehetetlen körülmények között embernek lenni.
A holland alapítvány tizenöt év után befejezi tevékenységét. E könyv bizonyos értelemben búcsú-ajándék is, az észak-magyarországi barátainknak, azoknak, akik vagy velünk együtt, vagy függetlenül egy közös jövőért dolgoznak. Biztos vagyok, hogy folytatni fogják.
Vissza