Kirándulás Kőszeg-hegyalján

Előszó

Valljuk meg, hogy a Hegyalja nálunk önálló fogalommá vált. Még a helyesírási szótáraink is földrajzi fogalomnak tekintik, nagybetűvel javasolják és kész. Az értelmező szótár is arra biztat minket, hogy egyetlen tájegységben gondolkodjunk: a tokaji bortermő vidékben. A néprajzosok már másként gondolkodnak. Számukra több olyan kistáj létezik, amelyre jól alkalmazható ez a fogalom. Ilyennek tekintik a Partiumban az Aradi Hegyalját, a Máriaradna és Pankota közti falvak határát is. Ezzel a fogalommal írják le a dél-baranyai tájat, a tulajdonképpeni Drávaszöget. Erdélyben a Nagyenyed és Gyulafehérvár között fekvő tájat keresztelték Hegyaljára. Ám a pozsonyi Hegyalatt-tájegységet is Hegyaljának nevezik. Van tehát a történeti Magyarországon számos ilyen elnevezés. Ám kétségtelen, hogy a leghíresebb valamennyi között a Tokaj-hegyalja.
1684-ben az itteni Hegyalja egyik legszebb községe, Velem falubírája levelet mondott tollba. Az írás hivatalos volt, a Vas vármegyei főhivataloknak szánták. Ebben a bíró így jellemezte szűkebb környezetét: "...a vidék Hegyaljának neveztetik, minthogy egy nagy hegylánc tövében fekszik". Ha a 19. század közepén a falu elöljárója így nevezte a környéket, nincs mit csodálkozni azon, hogy a Hegyalja elnevezés már ekkor átment a köztudatba. A helyibe, a hivatalosba, a földrajziba egyaránt. Ma már elfogadottá vált mindenütt. Megjelent a térképeken, útikönyvekben, tájékoztatókban és a turistaprogramok lapjain is. Ráadásul itt érvényes maradt a hegyaljákat összekötő szőlő és bortermelés jelenvalósága. Mi az, hogy jelenvalósága?! Hiszen, most kezdi a táj igazán újra felfedezni, hogy valaha többet áldozott Bacchusnak, a bor istenének. Vissza