Kirándulás a pokolba

Fülszöveg

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel - olvasta Dante a Pokol kapuján, mert a középkorban az ördögök még őszinték voltak. Korunk ördögei A munka szabaddá tesz - szemforgató jelszavát írták a pokolinál pokolibb eszközökkel dolgozó koncentrációs táborok bejárata fölé, ahol éheztetéssel és golyóval, puskatussal és gázzal kínozták, pusztították az emberek millióit. Julesz Miklós regényt írt a szenvedés tényeiből. Plasztikus ábrázolása nyomán megelevenednek a táborlakók különféle típusai: a nyugodt, magabiztos francia kommunista, a bátor lengyel tiszt, az önfeláldozó magyar orvoskolléga, az orvost játszó szélhámos, az ijedtében megszelídülő SS-őr. Némelyik rövid párbeszéd múltjának szövevényes kapcsolatrendszerével együtt jellemez egy-egy embert. Feszült pillanatok, félelmes helyzetek váltakoznak - egyre gyorsabban, egyre félelmetesebben. A történet közepétől már úgy aggódunk, hogy hősünk - a könyv írója - átvészeli-e a mind fenyegetőbb veszedelmeket, mintha egy valóságos regényalak kalandjairól olvasnánk. Az izgalmas regényt az orvosi objektivitás és a személyes élmények hitele emeli megrendítő dokumentummá. Julesz doktor blokkorvos volt a táborban. A kórtörténetek tárgyilagosságával írja le a népirtás folyamatát, a különféle gyötrelmek, az éheztetés, az órákig tartó Appellek mortalitását, a tábort tizedelő betegségek diagnózisát. Ugyanakkor konokul harcol a reménytelen helyzetben is betegeiért. Életveszélyes makacssággal ragaszkodik a hippokratészi eskühöz, az emberi élet teljes elértékteletenedése idején is az európai orvoslás háromezer éves parancsához: Salus aegroti spurema lex esto! - A legfőbb törvény a beteg gyógyulása. Vissza