Előszó
Részlet a könyvből:
Előjáték.
Az Albrechts-Strasse, a székváros o útvonala, mely az Albrechts Platztól és a régi kastélytól a gyalogos testőrök kaszárnyájához vezet, - délidő, hétköznap, az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Előjáték.
Az Albrechts-Strasse, a székváros o útvonala, mely az Albrechts Platztól és a régi kastélytól a gyalogos testőrök kaszárnyájához vezet, - délidő, hétköznap, az évszak nem fontos. Az idő elég szép, közömbös. Nem esik, de nem is derüs az ég, olyan egyenletesen fehéres-szürke, közönséges, hétköznapi; az utcára tompa, józan világítás esik, amelyben nem teremhetnek titokzatos, különös hangulatok. A forgalom közepes élénkségü, nincs nagyobb lárma vagy tolongás, de nem is szokott lenni ebben a nem túlságosan élénk városban. Villamosok robognak, egy-egy bérkocsi döcög, a gyalog áron a lakosság, szürke tömeg, járókelők, közönség, emberek. Két tiszt jön egymással szembe, kezük a szürke katonaköpeny térdén vágott zsebében : az egyik tábornok, a másik hadnagy. A tábornok a kastély felől, a hadnagy pedig a kaszárnya irányából jön. A hadnagy egészen fiatal legényke, tejfeles szájú, csaknem gyermek. Keskeny a válla, sötét a ha a, széles a pofacsontja, mint igen sok embernek errefelé, kék szeme fáradt tekintetű, gyerekarcának kifejezése barátságos, de zárkózott. A tábornok hófehér, magas, testes, határozottan parancsoló megjelenésű ember. A szeme fölött vastag vattacsomó, bajusza nem fér el az ajkán, száját, sőt állának egy részét is eltakarja.
Vissza