Királyaink emléke

Előszó

Ahogy utazásaink során megismerjük Európát, az emberben furcsa érzés támad. Szemléljük a régiektől megmaradt nagy gazdagságot épületben, ötvösremekekben vagy a művészet más ágában alkotott remekműveket, és sajnálkozunk: mi, magyarok milyen szegények is vagyunk.
Tudjuk, ami tőlünk nyugatabbra megmaradt, és amit most kicsit irigykedve és gyönyörködve nézünk, az ott azért maradt meg, mert eleink vérüket ontva és értékeiket is feláldozva védték a Keletről jövő, mindig megújuló támadások elől Nyugatot. Ami ott megmaradt, az itt is megtalálható volt. Magyarország nem volt lemaradva, elmaradva nyugati szomszédaitól, Európa más országaitól. Sőt, sok tekintetben meg is előztük őket. Annak, hogy ott megmaradjon sok csodás alkotás, az ára az volt, hogy itt feltartóztattuk a támadásokat, és a harcokban a mi kincseink pusztultak el.
Nagy ajándék Borbély Béla könyve. Fényképei bemutatják régi gazdagságunk nyomait, maradványait, melyekért nem kell szégyenkeznünk a földkerekség egyetlen népe előtt sem. A képeket nézve megsejthetjük, milyen is lehetett a régi Magyarország, mennyi szépség, gazdagság, milyen alkotó készség és mennyi tehetség jellemezte ezt a földet és ezt a népet. E könyv lapjairól áradjon a szívünkbe jogos büszkeség és jóleső érzés: nem akárkik utódai vagyunk. Büszkén lehet és kell Európában magyarnak lenni. És e lapokat nézve ébredjen bennünk felelősségtudat: őrizzük a megmaradt emlékeket, közös kincseinket. Felelősek vagyunk értük! Ezért áldozatot is kell hoznunk, ezt meg kell ismertetni gyermekeinkkel, ezeket tanítani kell az iskolákban. Csak így lehetünk méltó utódai eleinknek. Csak így tanulhatják meg a mai választ a sokszor feltett kérdésre az új meg új nemzedékek tagjai: „Mi a magyar?" Királyaink emléke nem letűnt korokat idéz, hanem kincseket, gazdagságot és alkotó tehetséget tár fel, ezzel minket is arra bátorítva, hogy merjük és tudjuk vállalni sorsunkat, gyökereinket, gazdagítsuk sajátos magyar világunk alkotásaival, sorsunk vállalásával népünket és az európai népek nagy családját, mint amint ezt tették eleink is. E könyv lapjairól áradjon lelkünkbe erő, és fakadjon vállalt felelősség a múlt és a jelen világán át a jövőért. Gazdagítsuk, és ne szegényítsük a világot! Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök Vissza