Király Sándor

Előszó

Túlzónak, egyúttal semmitmondónak is tetszhet a kijelentés: a művészetet fanatikusok csinálják. Sőt, alkalmasint a fanatikus szó kicserélhető a mániákusra. Csak épen a megszállottságra utalás nem maradhat el; az újramondás kényszere - akár tudatosan, mitöbb öntudattal vállalt önismétlésig. De hiszen valamilyen formában a művészet is ismétli önmagát; ez a reprodukció - bizonyos fokig - létföltétele. Első pillantásra a geometria, a mértani strukturák kompoziciójának művészete századunk leleményének látszik. Elegendő azonban fölütni egy népművészeti könyvet, a legigénytelenebb publikációban is bőséges példatárát találjuk a népművészeti múlt (jelen?) mértani szigorúságú díszítményeinek. Amit úgy hívunk, ornamens, igen gyakran geometrikus elemek szabályszerű (íme, ebben is a mértan szellemisége!) sorsolása, nyitva - ad infinitum. Ha - például - az észak-amerikai indián népművészet ornamentikáját szemléljük, többnyire föl sem merül bennünk, hogy az agyonismételt síkmértani formákban a valóságra direkten is utaló jelentéseket keressük, azaz, hogy szimbólumként vizsgáljuk őket. Szépségük, magabiztos ritmikájuk lenyűgöz enélkül is, ámha ismereteink között a jelképek megfejtése szerepelne is, gyönyörködésünkbe aligha játszhatna jelentős szerepet.
Ugyanígy a modern geometrikus művészetben, amely azonban nem ornamentális (noha a mozzanat - természetesen - nem hiányzik), de egyenesen táblaképi funkciót vállal, nem keressük a jelek "őseredeti" jelentését (mégha szükségképpen léteznek is ilyenek), magával ragad a használati szabály, az a rend, ahogyan az alkotó kompozicióvá szervezte őket. Nem vállaltan van jelen ennek az embernek, a misztikumba belelélő emberrel csaknem egyidős vizuális gondolkodásának a logikája, a festő vérében a törzsfejlődés ilyenirányú földolgozott élménye. Mind a struktura-építés szerkezeti (mondhatni: fogalmazási) sajátosságai, mind pedig - ezzel igen szoros összefüggésen - a szinhasználat mélységesen átélt, individuálisra hangolt harmóniái. Makacsul hajtogatja, mondja ezeket a "rögeszméket", jobbára megelégedve a "nüanszirozás" finom változatosságával. Mégis, elemi erejű hatások jönnek létre a gyakran nem különösképpen nagy méretű (noha a modern festészet, az új táblakép gátlástalanul forszírozza a nagy méreteket) képeken. Vissza