Előhang | |
melyben hősünk körbenéz, sívó tájat és csonttá aszott rabszolgákat lát maga körül. Elhatározza, hogy szembeszáll a gonosszal | 18 |
Utóhang | |
melyet az olvasó összezavarása érdekében a könyv belsejében adunk közre, s melyet az önálló ítéletalkotásra képes elmék nyugodtan átlapozhatnak | 23 |
Hatodik oldal | |
ahol hősünk egy röpke bekezdésben fényezi magát, és megtudhatjuk, milyen jó miniszterelnök is volt ő | 30 |
Hetedik oldal | |
ahol hősünk ellentétes véleményen van Machiavellivel és úgy általában szembeszáll a józan ésszel | 32 |
Nyolcadik oldal | |
Ahol hősünk azon kesereg, hogy soha nem juthat szóhoz | 38 |
Tizenkettedik oldal | |
ahol hőseink zászlót darabolnak | 43 |
Tizenhatodik és tizenhetedik oldal | |
ahol hősünk epét okád, hazudik és szexuális forradalomra buzdít | 55 |
Huszonkettedik oldal | |
ahol gyenge Magyarországot árverezünk | 60 |
Huszonhatodik oldal | |
ahol hősünk utálja a piacot, a dogmákat, és feltűnően nem ért a társadalomtudományokhoz | 74 |
Huszonnyolcadik és huszonkilencedik oldal | |
ahol fény derül a bűnösök személyére, de nem tudjuk meg, mi a baj a karalábéval | 80 |
Harmincadik oldal | |
melyben hősünk a történelmi materializmus új csúcsaira hág, és enged minket is széttekinteni | 84 |
Harminckettedik és harmincharmadik oldal | |
ahol hősünk megrázó önvallomásban rántja le a leplet kormányzása erkölcstelenségéről | 93 |
Harmincnegyedik oldal | |
ahol hősünk biblikus hangulatba kerül, majd elénekli a Fel vörösök, proletárok kezdetű dalt | 99 |
Harmincötödik oldal | |
ahol hősünk a korszak nagy kihívásaival küzd, de elbukik | 108 |
Harminchatodik oldal | |
ahol megtudhatjuk, hogy a pénz nyomorba dönt | 113 |
Harmincnyoldadik, negyvenedik és negyvenegyedik oldal | |
ahol hősünk ismerteti a történelmet, s melyből megtudhatjuk, létezhet-e egyáltalán élet egy Orbán-mentes Földön | 121 |
Negyvenkettedik oldal | |
ahol hősünk megismeri a társadalmi szerződést, krumplilevest eszik és sajnálja a farkastól a törvényeket | 129 |
Negyvenharmadik oldal | |
ahol hősünk nem mond semmit, de a piacot még mindig nem szereti | 136 |
Negyvennegyedik oldal | |
ahol egy csúnya anyuka szereti gyermekét | 137 |
Negyvenhatodiktól ötvenedik oldalig | |
ahol hősünk részletesen kifejtve marad adós a haza felemelkedésének programjával | 138 |
Ötvenegyedik oldal | |
ahol hősünk feltalálja a társadalmiasságot és Gyurcsány nyakába varrja még a vízözönt is | 148 |
Ötvenharmadik, ötvennegyedik oldal | |
ahol hősünk unalmasan hablatyol, majd feltalálja a cserépszavazást | 157 |
Ötvennyolcadik oldal | |
ahol hősünk a becsület fogalmával ismerkedik, s eközben összekeveri a vágyakat a tényekkel | 159 |
Hatvanadik oldal | |
ahol hősünk csapatszellemileg vitálisan összetartozik, ám helyteleníti a takarékosságot | 161 |
Hatvanharmadik oldal | |
ahol hősünk kölcsönösen felelősséget vállal, mert egyedül nem szeret, majd biztosít minket arról, hogy jobb dolog országnak lenni, mint Microsoftnak | 163 |
Hatvanhatodik és hatvanhetedik oldal | |
ahol hősünk utálja a vállalatokat, de szereti a vállalkozókat | 168 |
Hatvankilencedik és hetvenedik oldal | |
ahol hősünk megállapítja, hogy a földműves az élet sója, valamint buta paraszt | 170 |
Hetvenegyedik oldal | |
ahol hősünk pazarlásra ösztönzi az ifjúságot, és ad nekik is egy részt az őt illető felelősségszeletből | 172 |
Hetvenharmadik oldal | |
ahol hősónk aggódik az ifjúságért és a plebejus erényeket dicsőíti, valamint hisz a piacban | 179 |
Hetvenhetedik oldal | |
melyben Sztálin elvtársat hívja a feladat, és önfeláldoz az ügyért | 190 |
Nyolcvannegyedik oldal | |
ahol hősünk már egy szót se szól a politikáról | 193 |
Nyolcvanhatodik oldal | |
ahol az olvasó, aki ennyi baj és keserv olvastán még nem lett öngyilkos, szégyellje magát | 194 |
Nyolcvanhetedik oldal | |
ahol hősünk a szocializmus alapjainak lerakásában megtalálja a megoldást | 195 |
Kilencvenegyedik oldal | |
ahol senki sem szeret senkit és ez így nagyon nem jó | 198 |
Kilencvennegyedik oldal | |
ahol hősünk utálja a magyarokat, de ezt mások nyakába varrja | 200 |
Kilencvenhetedik oldal | |
ahol hősünk szomorú, mert nem miniszterelnök, de még magánál is jobban szán minket, kik emiatt szerencsétlennek és nyomorultnak érezzük magunkat | |