Király a vérpadon

Előszó

Annak a regényciklusnak, mely A varázsló cimü kötettel kezdődött meg ebben sorozatban, íme, a befejező kötete. A Király a vérpadon közvetlenül a Charny grófné kötetéhez kapcsolódik és kerek egészet alkot vele. A Charny grófné egy idillel végződik, édes-bús igazságszolgáltatással, mely a boldogság rövid korszakával ajándékozza meg a szép Taverney Andréet, kinek osztályrésze a balsors, a szenvedés, a titkolt szerelem fájdalma volt addig, a lemondás, az özvegység!, az összeroskadás lesz azután. Meglelte elrabolt és örökre elveszettnek hitt gyermekét, s el fogja hagyni, mert nem tud tovább élni e világon, mely az iszonyatok világa volt a forradalom és a rémuralom kegyetlen és véres korszakában. Mária Antoinette volt életének végzete. Miatta élt át hat szörnyű esztendőt férje mellett, ki a királyné lovagja volt s neki csak névszerint hitestársa , s miatta lesz özvegygyé, mert Charny gróf a királyné védelmében veszti életét. Az a jelenet, melyben Andrée számonkéri boldogságát az erőszakos végéhez közelgő királynétól egyike a legdrámaibbaknak, melyeket Dumas tollából ismerünk.
A regénynek itt bonyolódó eseményei feltartóztathatatlanul viszik közelebb katasztrófájához a halálnak szánt király párt és a királyság eszméjét, oly uton, mely a világtörténet legszörnyübb eseményei közt halad s melynek végén az a guillotin áll, melyet a varázsló misztikus látományban mutatott meg Mária Terézia leányának már azon a napon, mikor, mint trónörökös leendő hitvese, reményekkel és büszke várakozásokkal telve, Franciaország földjére lépett. A tragikus hibák és tévedések készitették elő az elmaradhatatlan tragikumot. Az az öt kötet, mely Dumas-nak forradalmi regényciklusát alkotja, nyomról-nyomra visz közelebb a szörnyű véghez. A király számára, ki nem tudja elhinni, hogy a régi királyság eszméjét nem lehet többé megmenteni s a királyné számára, ki inkább temetkezik a királyság romjai alá, mintsem hogy elfogadja azoknak segítségét, kiket gyülöl, nincs többé menekülés. A Temple börtönkapuja megnyilik, s elindul utolsó utjára XVI. Lajos, ki gyenge ember volt, amig élt és uralkodott, de ugy halt meg, mint egy hős. Követi már nemsokára Mária Terézia boldogtalan leánya, Mária Antoinette is. Vissza