Kínos botrány

Előszó

Lord Ledbury kissé idegeskedett. Nem csoda, junius 12-ike volt és a lord minden esztendőben ezen a napon szokta megtartani hires kerti ünnepélyét, amelyen London legelőkelőbb társasága jelent meg. A Daily News egyik cikkében azt irta, hogy a lord estélyen megjelent ruhák és ékszerek összértéke meghaladta a két millió fontot. A lord ezt a megjegyzést nagyon rossz néven vette, mert ugy vélte, hogy nemcsak a ruhákat és ékszereket, hanem azoknak hordozóit is illett volna megemliteni. Például Jack Weatheredet, az afrikai gyémántkirályt, Sarah Neobard asszonyt, aki évi kétszázezer dollárt keresett filmszcenáriumaival es egyike volt a legdivatosabb regényiróknak, Mister Uppinghamot, India volt alkirályát, akinek egykori királyságából mindenesetre megmaradtak hires smaragdjai és rubinjai, melyeknek értéke egyszerűen felbecsülhetetlen volt.
Délután két óra felé a lord éppen visszavonulni készült, hogy szokása szerint szemlét tartson a különböző napilapok felett. Éppen ezért határozottan rossz néven vette, mikor Dávid, az öreg lakáj, azt jelentette, hogy nagybátyja, Sir Hercules akar vele sürgősen beszélni. Lord Ledbury nem szerette, ha kényelmében és munkarendjében megzavarták, A nagybácsi ráért volna néhány órával későbben is jönni.
Sir Hercules pirospozsgás, köpcös, hatvan év körüli ur volt. Fujt, lihegett az izgalomtól, mikor a szobába lépett.
- Képzeld, - mondotta lélegzet után kapkodva - micsoda szerencsétlenség ért! Nem is tudom, hogy hol kezdjem... igazán magamon kivül vagyok!
Lord Ledbury keserves arcot vágott. Még csak ez hiányzott. Hogy a nagybácsi valami családi drámával sirja tele a fejét.
- No-no, - mondotta vigasztalóan - nem lesz az olyan nagy baj! Vissza