Előszó
Egyszer este több jóbarát jött össze egyik neves irónknál. Amiután bőségesen megebédeltek, nem tudom, milyen alkalomból, azt hiszem, azonban, minden ok nélkül, a gyilkosságról vitatkoztak. Csak...
Tovább
Előszó
Egyszer este több jóbarát jött össze egyik neves irónknál. Amiután bőségesen megebédeltek, nem tudom, milyen alkalomból, azt hiszem, azonban, minden ok nélkül, a gyilkosságról vitatkoztak. Csak férfiak voltak jelen, erkölcsbírák, költök, filozófusok, orvosok, csupa olyan ember, akik szabadon, ugy, ahogy azt a fantáziájuk, a rögeszméjük avagy a bogarasságuk sugallta nekik, annak a veszedelme nélkül beszélhettek, hogy egyszerre csak a megbotránkozásnak és ijedelemnek azt a kifejezését kellett volna maguk előtt látniok, amely a legkisebb, valamelyest merész gondolatra a közjegyzők arcát eltorzitja. Közjegyzőket mondok, aminthogy ügyvédet vagy portást is mondhatnék, egyáltalán, nem megvetésből, hanem azért, hogy a francia gondolatvilág közepes rétegét jellemezzem.
Az erkölcsi és politikai tudományok akadémiájának egyik tagja olyan teljes lelki nyugalommal, mintha annak a szivarnak a minőségéről kellene nyilatkoznia, amelyet szivott, igy szólt:
- Becsületszavamra!... Az a meggyőződésem, hogy a gyilkosság foglalja le leginkább az emberiséget és hogy minden cselekedetünk belőle ered...
Valami terjedelmes elméletet vártak tőle, ő azonban elhallgatott.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal