Kinizsi Pál

Előszó

Őszinte örömmel köszöntjük e kötet olvasói között. Reméljük, hogy e könyv elolvasása ugyanannyi élményhez juttatja Önt, mint azokat, akik elhatározták, és lehetővé tették e mű megjelenését. Az ilyen típusú művek általában akkor jelennek meg, ha „hősük" születésének vagy halálának Jelentős, mai fogalmaink szerint kerek évfordulója van. Ekkor elővesszük és „leporoljuk" őket , méltatjuk tetteiket, aztán megint elfelejtkezünk róluk a következő évfordulóig Ml szeretnénk, ha hősünk nem így járna. Mint annyi más hős és példakép, Kinizsi Pál is áldozatul esett a kor szelleme diktálta áramlatoknak. Ma, amikor az Ifjúság más típusú példaképeket keres és állít maga elé, Kinizsi alakja elhomályosul, tettei feledésbe merülnek, és csak kevesek ismerik majd jelentőségét azon cselekedeteinek, mellyel beírta nevét a középkori magyar történelem fényes lapjaiba. E kötet megjelentetésével ezen „elhomályosulás" ellen szerettük volna tenni valamit. Aktualitását azonban mégis csak a két évfordulós dátum jelenti. Igaz, nem egészen „kerekek", de mégis csak évfordulók. 1479. október 13-án azaz 525 éve Kenyérmezőnek nevezett síkon zajlott le a Mátyás kori Magyarország török elleni háborúinak legnagyobb csatája. A XV század magyar történelmének jelentős szeletét a török terjeszkedés elleni harcok jelentik. E harcok legjelentősebb állomása az 1456-os nándorfehérvári diadal, amely több mint fél évszázadra megmentette Magyarországot a hasonló nagyságú török támadástól. De II. Mohamed szultán, aki a bizánci császárok utódjának tekintve magát, Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává kívánta fejleszteni birodalmát, nem tett le Magyarország meghódításának szándékáról. A következő években állandósulnak a kisebb-nagyobb csetepaték a határok mentén. A szultán 1479-ben szánta rá magát egy nagyobb támadás megindítására. A hadjárat fő célja nem elsősorban a hódítás volt, a törökök rablókalandnak tekintették, a gazdag erdélyi arany-, ezüst-és sóbányák kifosztására törekedtek. Az 1870-ben megjelent, Magyarország képekben című Honismertető Albumban ezt olvashatjuk Kenyérmező ismertetésénél: „E téren is azon vad csaták folytak, melyek áldozatul egy szent ügyért fajunk annyi ezreit ragadták el. A hős kinek kardja őrködött volt a haza felett, már örök-álomra csukta le szemeit A trónon fia ült: Mátyás. A tar azt hitte, hogy Mátyásban nem foly a Hunyadiak vére. S hogy mit az atya sértetlenül hagyott reá, a magyar szabadsága s fegyverének varázsa ónsullyal fog nehezedni a fiatal gyönge kezére. 1479-ben ismét török csoportok tapodták és pusztították Erdélyt. S ez majdnem elveszett - fiainak harczsorai ritkultak, a vajda-vezér aláhanyatlott a zászló ingott s már földönfutó lett az erdélyi saját hazájában, midőn megjelent a küzdőtéren a harczok vad szelleme, Kinizsi Pál, a Magyarországról hozott segédsereggel. A csata meg lett nyerve, - általa mentve volt Erdély s a magyar fegyver becsülete. Vissza