Kinetika/Műszaki lengéstan elemei

Előszó

A kinematika a valóban előforduló mozgásokat tárgyalja, anélkül azonban, hogy a mozgás okait kutatná. Ehhez a tér és idő fogalma, mint ismerteknek tekintett alapfogalmak szükségesek, de elegendők is.
A tér, melyben a kinematika á mozgásjelenségeket megfigyeli és vizsgálja, egyezik a geometriában és statikában is általánosan használatos euklidesi-térre. Az esetek túlnyomó részében1aítesteknek a földhöz viszonyított mozgását vizsgáljuk, ezért rendszerint a Földhöz rögzített koordináta-rendszerrel fogunk dolgozni és ezt a rendszert nyugalomban levő rendszernek fogjuk tekinteni. A Föld azonban tudvalevően mozog, ezért később külön meg fogjuk vizsgálni, hogy eredményeinket a Föld mozgása mennyiben módosítja.
Az idő fogalma, éppúgy mint a tér fogalma, nem magyarázható, mindkettő bennünk él. Az idő fogalmához, megfigyeléseink és szemléletünk alapján a dolgoknak egymásután végbemenő változása nyomán jutunk. Ennek a szemléletnek megfelelően vizsgálatainkban az Időt folytonosan növekedő és minden más mennyiség változásától független változónak fogjuk tekinteni.
Az időt, helyesebben az időtartamot, mozgással mérjük; mértékadó mozgásnak a Föld forgását választjuk és azt teljesen egyenletesnek tételezzük fel. Ez az egyenletesség nem bizonyítható ugyan, ezideig azonban ennek a feltevésnek semmi észlelés sem mond ellent. A Föld forgását az égitestek látszólagos mozgása alapján figyeljük és mérjük. A méréshez felhasználhatjuk a csillagok vagy a Nap járását. a kétféle mérés azonban csak kiegészítő számítások után vethető egybe, két eltérés okát az 1. ábrán világítjuk meg, ahol a Napot és a Földnek a Nap körül befutott pályáját tüntettük fel. A pálya ellipszis és a Nap az ellipszis egyik fókuszában van. Az északi félteke nyarán a Föld távolabb van a Naptól, mint télen és Így - a Kepler törvénynek megfelelően - az északi félteke nyarán a Föld keringősebessége a Nap körül kisebb mint télen. Vissza