Kincses templomok

Előszó

Részlet:
Egy karrier története
A XVIII. században, a barokk korban nem egyedülálló az a pálya, melyet Grassalkovich I. Antal befutott. Világi karrierje akkor kezdődött, amikor Althann Mihály Frigyes (Glatz, 1682. júl. 20.-Vác, 1734. jún. 20.) pártfogására huszonhat éves fejjel kinevezték a királyi jogügyletek igazgatójává. Életútja töretlen maradt. Hatalmas birtokot, vagyont halmozott fel, és társadalmi rangot szerzett magának. Fennmaradt aforizmagyűjtményében1 olyan gondolatot fogalmazott meg, mely jellemző volt egész életvitelére. Sokat gyarapított, de javaiból közcélokra is jutott: "Senki sem mondhatja, hogy másra szüksége nintsen; mert az emberek egymás hasznára születtek."2 Közben őseiről sem feledkezett meg: a Hont vármegyei Déménden, ahol atyja nyugszik, 1724-ben sírját négyszáz forint költségen helyreállíttatta, és kriptát építtetett.3
Többen kísérelték meg kifürkészni titkát, mely Grassalkovich életpályáját a magasságokba repítette. Életművének kiváló ismerője, Fallenbüchl Zoltán történész is a barokk főúrról írott kis monográfiáját tépelődéssel zárta: "A történetíró megáll Máriabesenyő kriptájának, Johann Georg Dorfmeistertől készített, dúsan faragott szarkofágja előtt. Felidézni magában Grassalkovich egyik gondolatát: >>Nincs jobb a világon mint jót cselekedni, Istennek szolgálni -, s vigadni<< (EK kézirat, 222.).
Szeretné megkérdezni az itt nyugvótól: mi volt hát életének titka - mi volt az, ami még lényeges, és amiről a történeti források nem beszélnek (...) De a máriabesenyői kripta halottja nem felel."4 Vissza