A magyaros stílus

Előszó

Ellenfény, folklorisztikus téma, gyöngyösbokrétás derű, tükörfényezett nagyítások, mindezekért pályadíjak, oklevelek garmada, a magyar fotográfia legfényesebben ragyogó időszaka, csak a szépre emlékezem... Elintézhetnénk ezzel a néhány szóval is. Ráadásul a nemzeti témákat feldolgozó művészet létrehozásának vágya sem újkeletű, az idősebbek többször, de jó néhányszor már mi is megéltünk ilyesfélét. Ha ez valóban így és csak így van, miért kell mégis egy egész könyvet írni róla? Miért is? Mert kérdések tucatjait veti fel, s hagyja mindmáig félig vagy egészen megválaszoladanul. Mert tudásunk ebben is csak felületes, alig néhány név, hozzá fél tucat kép, s öt obligát mondat jut róla eszünkbe. Még annyi ismeretünk sincs, hogy pontos, a lényeget megvilágító kérdéseket tehessünk fel erről a minket, magyar fotográfusokat olyannyira érdeklő problémakörről. Ilyeneket például:
Valóban ez volt a magyar fényképezés aranykora? Vagy ellenkezőleg: itt érhető-e tetten saját mértéktelen provincializmusunk?
Valódi ellentét feszült-e a kor két meghatározó stílusa, a magyaros és a szociofotó között, vagy vannak átjárások? Mit, honnan, miből vett át, mi benne az originális? Mennyiben kötődött a kor politikai elvárásaihoz, volt-e közös eleme az irodalommal, zenével, a képzőművészet más területeivel, vagy csak egy elszigetelt jelenséggel van dolgunk?
Kik, milyen fotókat és hová küldtek ez időben, mit nyertek velük, mi volt a rangjuk, értékük e díjaknak? Amatőrfotósok és szervezeteik belügye volt, vagy az egész magyar fotográfiát érintette?
A külföld ugyanazt gondolja erről, mint mi? Mi volt ezidőtájt a világban uralkodó fotóstílus? Tud-e a magyaros stílusról egyáltalán valaki a határainkon túl, érdekli-e ez az egész az egyetemes fotográfia papjait és papnőit, vagy sem? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
Mitől volt ilyen hallatlanul jó sajtója, hírverése, propagandája a dolognak? A mű számít inkább, vagy amit írnak, mondanak róla?
És persze igen. Magyar vagy magyaros stílus, netalántán magyarosch? A honi fényképezésben ez hasonlóan fontos kérdés, mint kicsit korábban a homo usion vagy homo iusion, emlékezzenek csak a Tragédiám.
Az is kérdés lehet még, hogy valóban átmentődött-e a magyaros stílus formakincse, technikája, szemléletmódja egy erősen jobboldali, konzervatív politikai rendszerből a szovjet típusú szocializmusba, vagy érvényessége csak egy jól behatárolható időszakra terjed?
És utolsó (előtti) kérdésként: mi az oka, hogy a magyaros stílus még ma is alkalmas arra, hogy két fényképész, vagy képpel foglalkozó jól egymásnak essen? Miért lett és lehet máig ideológiai, sőt politikai küzdelmek kiváltója? Vissza