Kincses Kalendárium 2013

Előszó

Az ember nem föltétlenül annyit ér, amennyire dagad a pénztárcája. Valahogy így van ez az országok megítélése esetében is. Ennek ellenére a boldogulást kereső emberek tömege mégsem Fekete-Afrikába, sokkal inkább Amerikába, az USA-ba, Kanadába vagy Európa gazdagabbik felébe szeretne kivándorolni.
Egy ország teljesítményének megítélése mégsem csupán a termelés mennyiségén, lakóinak életszínvonalán múlik. Itt vagyunk mindjárt mi, magyarok. A londoni olimpián a tízmilliót el sem érő népességünk ellenére a 9. helyet szereztük meg az éremtáblázaton. Nagy dolog ez, hiszen az eredmény a világ szinte minden újságjában megjelent! Aki eddig nem tudta, most már az sem hagyhatja figyelmen kívül egy darabig, hogy Magyarország a nagy nemzetek közé tartozik.
Voltak és vannak világhírű zeneszerzőink, Liszt, Bartók, Kodály és a többiek, zongora- és hegedűművészeink, Nobel-díjas tudósaink. A tudományos teljesítményeket mérő egyik mutató alapján összeállították a hatezer legtöbbet idézett kutató nemzetközi listáját.
Ebben hazánk a 24. helyen áll, s még előkelőbb a helyünk, ha a magukat magyarnak valló, magyar állampolgársággal rendelkező, de tevékenységüket külföldön kifejtő tudósokat is ide számítjuk. Tehát ebben a tekintetben is a világ élenjáró országai közé tartozunk. Ebben a tekintetben igen. Másban azonban nem. A helyzet ugyanis az, hogy a világ 193 országa közül mi a legmódosabb első negyedhez tartozunk a magunk 47. helyével. Közrejátszanak ebben kiváló természeti adottságaink, sok évszázados munkakultúránk, a már korábban említett tehetség. Mégsem érezzük elég gazdagnak magunkat. Hétből négy magyarországi régió is bekerült a húsz legszegényebb térség listájára (míg a legmagasabb GDP-t termelő húszas listán egy magyar régió sincs) a 271 európai uniós régió között. Magyarország tehát korántsem elhanyagolható része nyomorban, vagy annak küszöbén él. Más adatok szerint az uniós országok közül csak Románia és Bulgária kullog mögöttünk.
Van tehát bőven behoznivalónk. Szót se ejtsünk Ausztriáról vagy a szintén szocialista előzményekkel bíró Szlovéniáról. Őket a válság sem kényszerítette földre, mint ahogy így van ez egynémely balti országban is. Magyarország összesített 18. helyezése az európai listán nem túl előkelő, nincs vele mit dicsekedni.
Ami nem lenne olyan hatalmas baj, ha valamely sportverseny listáján merengene el az ember. Miközben képesek vagyunk ragyogó, irigylésre méltó szellemi, tudományos, művészeti és sportteljesítményekre, a kiteljesedő demokráciában, mely a legjobb lehetőségeket nyújtja az egyéni és csoportos teljesítményekre, húsz éve életszínvonalban, gazdasági eredményekben egy helyben topogunk, európai sereghajtók vagyunk.
Nem lehetne valahogy tudatosítani pártokkal, kormányokkal, pénzemberekkel, munkavállalókkal, gazdákkal, hogy ez is egy verseny, itt is lehet igazán nagy elismerést, dicsőséget szerezni? Mert ez a küzdelem az életünkről, jövőnkről szól. Vissza