Soha

Előszó

Memi azt mondta ma délután, hogy a macskák azért jajgatnak tavaszi éjszakákon, mert félnek, hogy teherbe esnek. Memi a nővérem. Tizenegy éves elmúlt, és kétségbe van esve, mert még nem nőnek a mellei. Ő mondta.
Három évvel idősebb nálam, de ugyanannyi kiló csak, mint én. Szóval sovány Memi. Engem ő szeret legjobban a világon. Ő mondta.
Bátyó is szeret engem. Csak ő már nagyon nagy. Pionír. Osztagelnök, olyan nagy már. Ő is szeret, de néha seggbe rúg. Én úgy vettem észre, hogy ahogy nő az ember, egyre kevésbé szereti a kicsiket. Ő még nem mondta, hogy szeret, de én érzem. Ő keveset beszél. Reggel felül az ágya szélére, és nézegeti a lábujjait. Hogy mozognak-e? Mozogni szoktak. Ő ül és nézi. Megpróbáltam én is, de untam. Mozog mind a tíz, kész.
De Bátyó nem. Csak ül és nézi. Olyan is volt, hogy ülve visszaaludt. Memivel majd megpukkantunk. Vele nagyon jókat lehet nevetni. Sírni is, de ritkán. Mi Memivel úgy szoktunk néha nevetni, hogy kihull a könnyünk. Bátyónak meg mozdulatlan az arca. S amikor ő röhög, mi nem értjük, hogy min. Neki van humora. Ő mondta.
Engem Bátyó is szeret. Csak nem mindig mutatja. Amikor például Nimród cigarettázni tanított a fáskamrában, akkor bejött Bátyó, engem seggbe rúgott, Nimródot pofon vágta, a cigarettát széttaposta:
- Ha az öcsémet cigizteted, szétrúgom a segged - ezt mondta, s kiment. De Édesanyának nem szólt. Se Édesapának. Vissza