Kína felfedezése

Fülszöveg

Az ókori görögök úgy vélték, hogy Indián túl már csak szörnyek és vadállatok lakta sivatagok terülnek el. Hamarosan azonban szárnyra kapott a hír, hogy a megközelíthetetlennek hitt területeken létezik egy rendkívül finom és légies anyag, amelyért a perzsa satrapák és a római patríciusok hatalmas vagyonokat is hajlandók lennének kifizetni. Ettől kezdve a selyem távoli földjéről szóló mendemondák elszaporodtak, de a valóság rejtve maradt, s még az iszlám kereskedők és az első pápai követek beszámolói sem tudták fellebbenteni róla a fátylat. Marco Polo utazásairól szóló beszámolóiban részletesen leírta Kathajt, de a korabeli olvasók jó része azt gondolta, hogy a valóságban nem létezik ilyen hely. A legnagyobb arab utazó, Ibn Batuta hasonlóan hihetetlen történeteit híven tükrözik az Ezeregyéjszaka meséi. A portugálok által a XVI. században kezdeményezett első kereskedelmi kísérleteket követő három évszázad során Kína meglehetősen elhatárolta magát a Nyugattól. Az ipari forradalommal és az annak következtében fellendülő kapitalizmussal Európa Kínához való hozzáállása egyre agresszívabbá vált. Kína másságát alsóbbrendűségnek tekintették, és kikényszerítették, hogy az ország megnyissa kikötőit a kereskedelmi és az ópiumbehozatal előtt. 1860-ban az európaiak minden tekintetben Kína uraivá váltak, s azok is maradtak a XX. század legelejéig, mikor is a Qing-dinasztia bukásával a Mennyei Birodalom vége is elérkezett.
Az eddig kiadatlan dokumentumok, valamint remek korabeli képek alapján összeállított könyv bepillantást enged Kína és a nyugati világ bonyolult kapcsolatrendszerében, az első, tapogatózó kereskedelmi lépésektől a gyarmatosítás végéig és a császárság bukásáig, ahonnan a maoista forradalom és a mai Kína gyökerei erednek. A Kínát történelmi perspektívából szemlélő könyv hódolattal adózik a kínaiak művészete és kreativitása előtt, s mesterműveiket bemutatva bizonyítja stílusuk és kultúrájuk utánozhatatlanságát. Vissza