Kína az új évezred küszöbén

Előszó

Kína emberemlékezet óta a világ legnépesebb országa. A Föld népességének még ma is több mint 21%-a Kínában él, holott az elmúlt egy-másfél évtizedben a kínai népesség természetes szaporulata már mintegy 3 ezrelékponttal elmaradt a világ népességének átlagos természetes szaporulata mögött. Ez azt jelenti, hogy a Földön élő különböző fajú és nemzetiségű emberek közül minden ötödik még ma is kínai származású.
A több mint ötezer éves kínai civilizáció az emberiség legősibb civilizációinak az egyike, amely fejlődése során hosszú ideig meghatározó és maradandó hatást gyakorolt Kelet- és Közép-Ázsia, valamint Délkelet-Ázsia legtöbb népének és nemzetének civilizációs fejlődésére. A kínai civilizáció fejlődése az i.sz. XIV-XV. századig a világ civilizációs fejlődésének az élvonalában haladt, számos területen - pl. papírgyártás, könyvnyomtatás, selyem- és porcelángyártás, orvostudomány - messze megelőzve az európai civilizáció fejlődését. Ezt követően a kínai civilizációs fejlődés megtorpant és lelassult, s XIX. század közepén már korszakokkal maradt el a civilizációs fejlődés élvonalában haladó európai nemzetek és az Amerikai Egyesült Államok anyagi és szellemi fejlődése mögött. A fejlődésében megrekedt és elmaradott kínai civilizáció - a „nyugati" vagy „tengerentúli" civilizációval találkozva - gazdaságilag, katonailag és műszakilag egyaránt gyengébbnek bizonyult, s ennek következtében az e kontinensnyi ország nyersanyagait, olcsó munkaerejét és nem utolsósorban hatalmas piacát megszerezni és hasznosítani igyekvő imperialista hatalmakkal szemben minden összeütközésnél alulmaradt. 1839-41 között, az angol hadiflotta egységeinek a részvételével lezajlott első „ópium-háború" nyomán, az 1942-ben Nanking (Nanjing)-ban aláírt szerződés értelmében Kína "örökös tulajdonként" átengedte Angliának Hongkong (Xiangkang) szigetét és vállalta öt kikötő - Kanton (Guangzhou), Hsziamen (Xiamen), Fucsou (Fuzhou), Ningpo (Ningbo) és Sanghaj (Shanghai) - megnyitását az angol kereskedők előtt. Ezt követően, a Tajping-felkelés nyomán még inkább meggyengült Mandzsu-kormányra a nyugati hatalmak számos, újabb „egyenlőtlen szerződést" kényszeríttettek rá, s további kikötővárosokban szerezték meg maguknak „területenkívüliség" jogát. Vissza