Fülszöveg
"Nem mindennapi esemény az első, terjedelmesebb magyar vizuális költészetantológia megjelenése. Az angol, francia, német nyelvterület olvasói már a hatalmas évek második felében, a hetvenes évek elején - a képköltészet új hullámának indulása idején - kézhez vehették a (múlt eredményeiről is számot adó) konkrét költészeti, vizuális költészeti gyűjteményeket; máig szinte minden európai országban jelent meg experimentális költészeti antológia."
Nagy Pál
"Az elmúlt három-négy évtizedben jócskán megerősödött a magyar vizuális irodalom - terebélyes, összefüggő költői művek születtek, melyek vizualitásukban végtelenül változatosak, ugyanakkor rendszerezettek és bárki számára megközelíthetők. Antológiánkból nagy valószínűséggel kiszűrhető, hogy a huszadik századi magyar vizuális költemények mondandója halkabban patetikus, kevésbé anekdotikus, gondolatvilága pedig intellektuálisabb, mint volt elődeinké. Ennek egyik oka, bizonyára, az egyre inkább felbontott mondatszerkezet révén előálló...
Tovább
Fülszöveg
"Nem mindennapi esemény az első, terjedelmesebb magyar vizuális költészetantológia megjelenése. Az angol, francia, német nyelvterület olvasói már a hatalmas évek második felében, a hetvenes évek elején - a képköltészet új hullámának indulása idején - kézhez vehették a (múlt eredményeiről is számot adó) konkrét költészeti, vizuális költészeti gyűjteményeket; máig szinte minden európai országban jelent meg experimentális költészeti antológia."
Nagy Pál
"Az elmúlt három-négy évtizedben jócskán megerősödött a magyar vizuális irodalom - terebélyes, összefüggő költői művek születtek, melyek vizualitásukban végtelenül változatosak, ugyanakkor rendszerezettek és bárki számára megközelíthetők. Antológiánkból nagy valószínűséggel kiszűrhető, hogy a huszadik századi magyar vizuális költemények mondandója halkabban patetikus, kevésbé anekdotikus, gondolatvilága pedig intellektuálisabb, mint volt elődeinké. Ennek egyik oka, bizonyára, az egyre inkább felbontott mondatszerkezet révén előálló jelentés-bizonytalanság, mely az olvasót nem a jól ismert fogalmakkal traktálja, hanem a látható viszonylatok összevetését elvégzendő szellemi tornára ösztönzi. Ennek is megvan a maga szépsége. Ugyanakkor nem hiányzik kötetünkből sem a szerelmi költészet, sem az álmodozás, sem a politikai elkötelezettség, sem a drámába torkolló borzalom, sem a játékosság.
A költő megállítja az időt. A vizuális költemény pedig a befogadás pillanatát időtleníti. Kiszakítja az egyirányú folyamatból. Minden egyszerre, már az első pillanatban létezik, a költemény minden porcikája már akkor ott van a látómezőben, amikor a részletek jelentése még nem formálódott meg. A vizuális költeményben az ige és a kép ötvöződik szándékká. A vizuális költeményben az igével foncsorozott kép változik kalanddá, a képpel azonosuló ige sorssá, kockázattá, az igévé vált kép pedig vakmerőséggé. Kettejükben egyszerre van jelen játék és bizonytalanság: az igében hangosan, a képben hangtalanul. Antológiánkban pedig jelenünk és jövőnk, időtlenül."
Papp Tibor
Vissza