Előszó
Részlet Győri László A Holló c. verséből a 12. oldalról:
"Hogyha hívom akárhányszor, az hallatszik onnan távol:
- Halló, hollló! - Így dörmög a telefonba, szinte fáj.
Mélyen, mélyen,...
Tovább
Előszó
Részlet Győri László A Holló c. verséből a 12. oldalról:
"Hogyha hívom akárhányszor, az hallatszik onnan távol:
- Halló, hollló! - Így dörmög a telefonba, szinte fáj.
Mélyen, mélyen, fülrepesztőn, mintha szólna rémes erdőn,
mikor minden fénytelen lőn, csak bolygótűz fénye jár.
Ő lehet a rengetegben csakis az ő fénye jár,
ő a holló, tudni már.
-Halló, holló! - Újra hallom egyazonos méla hangon,
mint aki a Magyar Posta címerébe tett madár.
Ablakomon nem kopogna, ajtómon be nem dobogna,
olyan messzi, mint Bologna, csak ha hívom, szól, akár
Edgar Alan Poe hollója, olyan zordan szól, akár
az a régi "Soha már!"
Egyszer aztán csak meguntam, bár dolgozom egyre túlnan,
hatvanhatomon is túlon, beláttam, hogy várni kár.
Megnézem már ezt a hollót, máskülönben nem kapok jót,
csak örökös fél bolond szót: - Halló, holló! - Mit csinál?
Azt gondoltam, csak megnézem, hogy a Holló mit csinál,
úgyis ingyenjegy dukál."
Vissza