Kilencvenkilenc év

Előszó

Az Antal-Lusztig-gyűjtemény, az egyik legjelentősebb magyarországi képzőművészeti magángyűjtemény jelenlegi állapotában több generáció gyűjtőszenvedélyének eredménye. Az alapokat még Lusztig Sámuel, a derecskei kereskedő nagyapa rakta le a századelőn, akinek unokája, Antal Péter, a Debrecenben élő ügyvéd folytatta a megkezdett hagyományt. Antal Péter gyűjtése során érte el a hatalmas számú műtárgykollekció azt a gazdagságot és változatosságot, amelynek köszönhetően a teljes 20. századi magyar képzőművészet szinte minden jelentősebb irányzatának és képviselőjének műve megtalálható benne. Sőt, vannak életművek, amelyek jóformán teljes ívükben rekonstruálhatók a gyűjtemény anyagából, mint Ámos Imre vagy Anna Margit esetében.
Számos jelentős mű található a kollekcióban a 20. század első felének művészeitől - a Nyolcak tagjaitól akik a modern magyar képzőművészetet megteremtették, és a Kassák Lajos köré csoportosuló aktivistáktól, akik a történelem tragikus fordulatainak közepette alkotói energiáikkal az európai művészeti és szellemi áramlások körforgásába is bekapcsolódtak. A két világháború közti művészeti élet reprezentánsai mellett jelentős helyet foglalnak el a gyűjteményben azok a művészek, akik alkotásaik során át fáradhatatlanul keresték a tájban az otthonosságot, kérlelhetetlenül szembesítettek a társadalmi igazságtalanság és szociális elmaradottság szenvedéseivel, és akik közül sokan lidércnyomásos vízióikban vagy expresszív látomásaikban érzékenyen előre jelezték a közeledő háborúban bekövetkezett rettenetet. A háború utáni korszak néhány évre korlátozott szellemi felszabadultságának nyomát az Európai Iskola festőitől származó művek őrzik, az ötvenes évek intellektuális bezártságából és reménytelen elszigeteltségéből pedig annak a néhány, a művészi létezés perifériájára szorított alkotónak a művei ragyognak fel, akik méltó elismerést csak évtizedek múlva kaptak. Az Iparterv-kiállítások és a balatonboglári Kápolna-tárlatok résztvevői a hatvanas-hetvenes évek ideológiailag némileg már fellazultabb légkörében fel tudták venni a lépést a nemzetközi neoavantgárd mozgalmának egyes irányzataival, s így a gyűjteményben található műveiken tükröződik a tágabb horizontú gondolkodás és a közvetlen szellemi közeget jelentő kulturális tradíciók összeegyeztetésének igénye. A nyolcvanas évekre jellemző festészeti újhullám mindkét jelentős táborának, a hivatalos kultúrpolitika szemében a tűréshatáron mozgó, alternatív, nonkonformista és a késő Kádár-kor kultúrpolitikai nyitását nemzetközileg is reprezentáló újfestészet legfontosabb alkotóitól is szép számmal szerepelnek művek a kollekcióban. A politikai változásokkal egy időben a képzőművészet hazai színtere is elvesztette az átláthatóságnak és az értelmezhetőségnek a korábbi évtizedekben kialakult orientációs pontjait, ennek ellenére a kilencvenes évek elejétől színre lépő fiatal művésznemzedékek tagjainak jelentősebb alkotóitól került egy vagy több alkotás a gyűjteménybe, amelyek műfaji és szemléletbeli változatossága jól reprezentálja az ezredvég és ezredelő művészetének mediális és gondolati sokszínűségét. Vissza