Kilenc hónap

Fülszöveg

1918 októberének viharos szele egymáshoz sodor egy fiút és egy leányt, akik más korban s más körülmények között talán sohasem találkozhattak volna: egy gazdag bankár szebb, igazságosabb világ után vágyakozó leányát és egy nyomdászfiút, aki viszont már tudja, hol kell azt keresni és hogyan kell elérni. Kilenc hónapig él ez a szerelem, amely csupa ígéret, jó szándék és szenvedélyes boldogságvágy, mint az a kilenc hónap, amely egy országnak ígért és akart adni szebb, boldogabb életet - de a beteljesülésig nem juthatott el sem e két ember szerelme, sem az ország.
Regényt írt a szerző 1918-1919 történelmi napjairól, nem történelemkönyvet. Mégis példátlan hűséggel sikerült megelevenítenie e nagy napok hangulatát: a fenyegetően tüntető, majd diadalittasan éneklő pesti utcát, a másféle holnapot ösztönösen, tapogatózva kereső fiatal értelmiségiek körét, s az érte tudatosan harcoló forradalmárokat, a haláltáncát járó, majd fondorlatosan újra támadó úri társadalmat, meg azokat, akik aljasul az ő malmukra hajtották a vizet, s azokat, akiknek volt erejük szembefordulni ezekkel és saját múltjukkal.
Sok-sok szereplője van ennek a regénynek, akiknek életét e forró szél felkavarta, s mint a lehullott leveleket, egymáshoz sodorta, majd szerte szórta. Tipikus alakjai a kornak, hordozói jó és rossz szándékainak, törekvéseinek, csalódásainak, kísérleteinek és kudarcainak.
Szeretnünk, sajnálnunk vagy gyűlölnünk kell őket - de közömbösen nem tudunk olvasni róluk, történelmünk legragyogóbb és legtragikusabb napjainak szereplőiről és tanúiról. Vissza