Kikészítési ismeretek

Előszó

A textiliparban feldolgozott nyersanyagok - pamut, gyapjú, selyem és műszálak nagy utat tesznek meg, míg a termelőhelyükről készáruként a fogyasztóhoz jutnak. Talán messzi világrészekből, a Szovjetunióból, Ausztráliából utaztak vasúton, hajón, teveháton, sokezer kilométeren át, a fonógyárakig, ahonnét fonalként mentek tovább a szövödékbe, kötő- és hurkolóüzemekbe, ahol szövetet készítettek belőlük a szabó-, illetve a konfekcióipar számára. A szövő- és egyéb gépekről lekerült szövetet kézbevéve azt tapasztaljuk, hogy bizony még nem alkalmas arra, hogy ruhát szabjanak-varrjanak belőle. Egy széles, nehéz gyapjúszövőszékről levett köpenyposztó egyáltalán nem hasonlít a kész köpeny anyagához. A télikabátszövet, köpenyposztó, nyomott divatáru vagy szép inganyag, a kikészítés előtt durva, csomós, esetleg piszkos félkészkelme volt, azért kellett kikészíteni, hogy eladható, „piacképes" legyen. Mindnyájan természetesnek tartjuk, hogy a gépipari tervezőnek a kazánok, motorok szerkezetén kívül ismernie kell a gépépítő anyagokat. Tudnia kell, hogyan lesz a durva, kőszerű vasércből kitűnő gépacél, hogyan hengerelték, kovácsolták, öntötték és hogyan fogják végül összeszerelni és alkalmazni. Ugyanígy a textilesnek is tudnia kell - az ipar bármelyik területén dolgozik - hogy milyen nyersanyagokkal foglalkozik, hogyan készítették a fonalat, szövetet; milyen módszerekkel dolgozzák fel félkész- vagy készáruvá. Vissza