KIKE emlékkönyv

Előszó

Ezt a visszaemlékező kötetet a Kistarcsai Kulturális Egyesület megalakulásának tizedik évfordulójára szerettük volna megjelentetni. Abban az évben azonban az elkészítésre fordítható időnek - csakúgy mint az anyagi lehetőségeknek - szűkében álltunk. Nem estünk kétségbe, mert a következő évben volt az Egyesület bejegyzésének kerek évfordulója. Ekkor egy pályázaton nyertünk is némi támogatást a megvalósításra. Ez az összeg ugyan csak töredéke volt a felmerülő költségeknek, de adott némi serkentést. A pénzhez való hozzájutás körüli bizonytalanságok - az áprilisi eredményhirdetés ellenére csak a következő év januárjában kaptuk meg - tompították lelkesedésünket, de végül csak révbe jutottunk. Ha már így alakult, számba vettük az időközben történteket is. A leírtak egy civil szervezet működésének első tizenkét évét mutatják be. A sikereknek és kudarcoknak egyaránt részesei voltak mindazok, akik bármikor is, akár szellemi, akár fizikai téren közreműködtek az Egyesület munkájában. Ilyen értelemben célszerű lett volna többes szám első személyben fogalmazni, de nem akartam mindenki véleményét összegyűjteni és egyeztetni. így inkább azt az utat választottam, hogy ugyan egy ember szemszögéből nézve írom meg a közösség eddigi történetét, de figyelembe veszem a jelenlegi elnökség és kuratórium tagjainak észrevételeit. Az írás során természetesen egyesületünk bemutatása volt az elsődleges szempont, ugyanakkor igyekeztem érzékeltetni mindazokat a tényeket, melyek az ábrázolt időszakban jellemezték Kistarcsát. Tettem ezt mindazért, mert településünkről mind ez ideig nem jelent meg önálló monográfia, és mivel az Egyesület megalakulása óta meghatározó szerepet töltött be Kistarcsa kulturális életében, talán sikerül az olvasónak képet alkotnia, ennek a Budapest agglomerációjában található nagyközségnek ezredfordulóbeli életéről. Ez az oka annak is, hogy a Kistarcsa bemutatása című rész több nyelven szerepel. Egy másik szempontot is figyelembe vettem, mégpedig a civilséget. Mi a szó igazi értelmében önszerveződők voltunk, és vágjunk napjainkban is. Sok viszontagságot megéltünk, de elveinkből egy fikarcnyit sem engedtünk. Nem kertünk és nem is fogadtunk el támogatást olyanoktól, akik tevékenységével, életvitelével nem értettünk egyet (dohánygyárak, szeszesitalgyártók, de kisebb cégek, vállalkozások is „tiltó listánkra" kerültek). Vissza