Kik voltak a Pogányok? (aláírt példány)

Előszó

Tudatában élek annak, hogy a legtöbb író azzal kezdené a munkáját, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasni. Túlságosan elcsépeltnek látszik az ajánlás, mégis én ezzel adom át e tanulmányt a nyilvánosságnak. Azzal a megjegyzéssel, hogy legalább ennyit illik tudni a huszonegyedik századba lépő magyaroknak. A nagy részét az idegenek már tudják rólunk, de kicsavarva, és megdöbbentő rosszindulatú vádakkal. Az ellenünk felhozott vádakért ezer éve jogtalanul büntetnek minket.
Az előszóban arra kérem az Olvasóimat, hogy a későbbi nehéz kérdések tárgyalásánál vegyék figyelembe, hogy egy ezeréves rágalmazást nem könnyű kivédeni. A mögötte meghúzódó szörnyűségeket pedig képtelenség mind felfedni. Amikor én ezt a kérdést tárgyalom, egy nehéz élet megpróbáltatásai, a látottak, és az átélt gyakorlat tanulságai hívták elő bennem a kötelességteljesítés tudatát. A sikerből már nekem nem sok jut, ha az egyáltalán megtörténne, mert 70 évesen határoztam el, hogy ismereteimet publikálom, abban a tudatban, hogy sokan megtették, vállalták őseink tisztára mosását már fiatalon, mégis valamennyien a feledés homályába süllyedtek, mert egy hatalmi intézmény érdekei így kívánták. A sok sikertelenség eredménye az, hogy a mai napig nem hisszük el a ránk kent rágalmakat, a megcsonkított haza, a kirekesztés, az elhallgatásra ítélés ellenére is él az ősi hit. A honfoglalók megkülönböztetett tisztelet. Vissza