Előszó
Néhány hónapja történt, hogy az orosházi diáktanyán teljesen véletlenül végighallgattam két cigánygyerek beszélgetését. A téma: Mi lenne, ha pénzük lenne. Nos ha pénzük lenne, akkor először is Bódi...
Tovább
Előszó
Néhány hónapja történt, hogy az orosházi diáktanyán teljesen véletlenül végighallgattam két cigánygyerek beszélgetését. A téma: Mi lenne, ha pénzük lenne. Nos ha pénzük lenne, akkor először is Bódi Guszti CD-ket másoltatnának maguknak és itt a Diáktanyán egész szabadidejükben, azt hallgatnák.
a következő kérdés, amit megvitattak, hogyan lehetne pénzhez jutni? több variáció szóba került, majd a két gyerek oda lyukadt ki, dolgozni kellene. Lehetne ugyan csórelni és gázsóktól, de ezt több praktikus okból kifolyólag elvetették, mint hosszú távú megoldást. Ezek után megegyeztek, hogy a Városgazdálkodásnál fognak dolgozni és távlati álmaikban megjelent a kukás autó, mint végső cél.
Azóta ezen a beszélgetésen gondolkodom. A XXI. század elején, Magyarországon van egy népcsoport, ahol a gyerekeknek a legelérhetőbb cél a kukásautó, a szemét rakodás. Valljuk be őszintén ez így van, helyesen mérték fel az esélyeiket, én is úgy érzem, hogy a 7-es iskola padjaiból kikerülve az életbe semmi esélyük sincs. Lehetnek ugyan kivételek, de a több mint 500 orosházi cigányember nagy többsége számára nem nagyon adatik más lehetőség napjainkban. Ekkor határoztuk el Pertus Györggyel, a nevelőtanárunkkal, hogy találunk értelmes feladatot a gyerekeknek. Ebben a feladatsorba tartozik, az, hogy "Kik is a cigányok?", mert az más kérdés milyennek látják őket a többségi nemzet tagjai. Valamennyien megjegyezték, akik a gyűjtésben részt vettek, hogy ezek a hagyományok lassan feledőbe mennek, szigorúan már senki sem tartja be őket, az oláh cigány családokban azonban még az udvarlással, párválasztással kapcsolatos szokások élnek. Ugyancsak élnek a férfiak bizonyos előjogait biztosító szokások is.
Vissza