Kihullt lapok egy naplóból

Fülszöveg

1960-ban születtem a Halak jegyében Tapolcán. Általános iskolás koromban írtam először naplót. Tényleg írtam csak,, de nem vezettem, mivel az volt a szünidei házi feladat. A hatvanas évek nyárvégein mindig egy szuszra készítettem el a tanévnyitó után beadandó füzetet. Nagyjából az is volt benne, ami történt: balatoni fürdés, bicikliút, megragasztott gombfoci. A hozzájuk rendelt dátumok pontossága nem igen érdekelt, önkényesen csak úgy dobálóztam a hónapnevekkel (azzal a hárommal) és az ennyidékkel, annyídákkal.
A pápai gimnazista-, majd a budapesti bölcsészéveim alatt sem gyártottam följegyzéseket arról, hogy kivel beszélgettem vagy milyen ruha volt rajtam. Kormos Istvánnal rokonmód én sem vagyok tehát naplóíró alkat. Az már más kérdés, hogy ha kevés számú verseimbe vagy tanulmányaimba, riportjaimba vagy fölolvasásaimba belelapozok, elég pontosan rekonstruálni tudom belőlük azt a hangulatot, amelyben valaha éltem, de még a tárgyi környezetet is, amelyben annak idején megfordultam. A naptáraim végén esztendőnként mindig üresen maradt a PRO MEMÓRIA. Aztán balatonfüredi könyvtáros-tanárkodásom - a Lóczy gimnáziumban 1992-ig tartott - után az 1993/1994-es tanévben - már távol a katedrától - írni kezdtem ezt a könyvecskére való naplófélét. Diáriumoldalak lettek? Műhelyforgácsok? Klipek? Lekoppanások? Önátvilágítások? Nem tudom. Időm sem volt töprengeni a műfajon. Hogy irodalmast mondjak: kiserkent az ujjaim begyéből. A csöppeket nem kellett préselgetnem, s a sebeken is szükségtelen volt tágítanom. Akár a tinta, csordultak ezek a sorok. S az is bizonyos, hogy ezeken az oldalakon döbbentem rá, hogy a szépírás és az irodalomtanítás nélkül bajosabb volna az életem. Az utolsó fejezetek már óravázlatul szolgáltak a vörösberényi Balaton Akadémián.
Most 2000 októbere. A balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban vagyok ugyanaz, ami voltam (könyvtáros- tanár). Újra. Tanmenet szerint haladok. Ha időm van, versbe és tanulmányokba is fogok. Ám naplóba már nem. Ha följegyzésre érdemesnek tartok valamit napjaimból, azt úgyis megosztom tanítványaimmal. Ez e naplómtól való búcsúvétel hiteles története. Ahogy ez meg lett írva. Vissza