Kígyósi triptychon

Előszó

Az egész földkerekségre rányomja bélyegét az általános városiasodás, vagyis az urbanizáció. Hosszú időn keresztül a lakokosság túlnyomó része falvakon, vagy falusias településeken élt. Ez a helyzet korunkban gyökeresen megváltozott. Növekszenek és szaporodnak a városok, olyannyira, hogy az 1960-as évektől már az emberiség nagyobb fele él városokban, illetőleg tízezernél több lakost számláló településen. Ez az irányzat azóta még folytatódott, s hazánkban is meghatározóvá vált.
A városi lakosság elsősorban migráció útján, beköltözéssel gyarapodott. A XX. század második felének torz és erőltetett gazdasági-társadalmi folyamatai következtében a falusi-tanyai lakosság számottevő tömegekben menekült a városokba, ugrásszerűen növelve az „urbanizált" népesség arányát. Ez volt a városiasodás külterjesnek nevezhető módja. Az utóbbi két évtizedben a migrációs folyamat lelassult: a városok lakosságának száma és aránya egyre kevésbé gyarapszik beköltözéssel - sőt ellenkező irányú népességmozgás is megfigyelhető inkább oly módon változik, hogy mind több település kerül át a „falu" kategóriából a „város" nevezetűbe. Ez tekinthető a városiasodás belterjes, intenzív módjának. Ennek az „átsorolásnak" ugyanis megvannak a kritériumai, s ezeket Magyarország falvai közül egyre többen teljesítik.
Mert hát mitől város a város, mitől válik a falu várossá? Van erre egy sor mutató, még felsorolni is sok lenne Figyelembe veszik az infrastruktúra fejlettségét, a közművesítés színvonalát, a szilárd burkolatú utak hosszát és arányát, a lakásállomány ellátottságát, az iskolahálózat kiépültségét, a vonzáskörzet méretét és szerkezetét, s még ki tudja mi mindent. Amellett nem árt a várossá nyilvánításhoz egy kevés összeköttetés, sót még egy kevés szerencse sem. Vissza